A kamatozó részvény

Napi Gazdaság, 2005/június

A kamatozó részvény

A Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda munkatársai a kamatozó részvényre vonatkozó legfontosabb szabályokat mutatják be.

Már a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) is lehetőséget adott arra, hogy egy részvénytársaság az alapszabályában meghatározottak szerint az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben kamatozó részvényt bocsásson ki. A kamatozó részvény olyan többlet vagyoni jogokkal rendelkező részvényfajta, amely előre meghatározott mértékű kamatot biztosított a tulajdonosának akkor is, ha a kibocsátó részvénytársaság az adott évben nem volt nyereséges. A részvénytársaság az alapszabályában meghatározott kamatot a költségei terhére számolta el. Egyedüli korlátot a kamatfizetésre az jelentett, hogy nem lehetett kamatot fizetni abban az esetben, ha a részvénytársaság nem rendelkezett ennek fedezetére elegendő alaptőkén felüli vagyonnal. A kamatozó részvény tulajdonosát megillető részvényesi jogok (pl. közgyűlésen való részvétel és szavazati jog) tekintetében az alapszabály korlátozást vagy kizárást nem tartalmazhatott.

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (új Gt.) hatályba lépésével a kamatozó részvények után fizetendő kamat forrására vonatkozó szabályok alapvetően megváltoztak, hogy azok összhangban legyenek az Európai Unió 2. számú Társasági Jogi Irányelvében foglaltakkal, valamint a részvénytársaság alaptőkéjének védelmére vonatkozóan kialakított közösségi szabályokkal. A módosítás mögött az a megfontolás húzódott meg, hogy - szemben a régi Gt. rendelkezéseivel - ne legyen mód a költségként elszámolható részvénykamat intézményével az alaptőke visszafizetését tiltó szabályok kijátszására és az osztalékfizetésre vonatkozó szigorú szabályok kiüresítésére.

Ezért az új Gt. - összhangban az említett közösségi szintű rendelkezésekkel - a kamatozó részvény utáni kamat kifizetését - az osztalékhoz hasonlóan - csak az adózott eredmény terhére engedi meg. Eltérően azonban az osztalékfizetés szabályaitól, a kamat a részvényest külön, erre vonatkozó közgyűlési döntés nélkül is megilleti, ha a pénzügyi fedezet biztosított, azaz ilyen esetben a kamat jár a részvényesnek. Tilos a kamatozó részvény után kamatot fizetni viszont akkor, ha azzal a részvénytársaság saját tőkéje a számviteli szabályok szerint számított módon nem érné el a társaság alaptőkéjét. Így, ha a saját tőke a korábbi évek veszteségei miatt kevesebb, mint a jegyzett tőke, akkor a képződött nyereséget a saját tőke feltöltésére bent kell hagyni a részvénytársaságban, azt nem lehet kamatfizetésre használni. A kamatozó részvényhez fűződő előny tehát - a kamat mértékén felül - azt is jelenti, hogy a kamatot az eredményből az osztalékot megelőzően kell kifizetni.

Ezen felül a kamatozó részvény tulajdonosát a régi Gt. szabályaihoz hasonlóan megilleti az osztalék is, valamint minden, az új Gt. alapján a törzsrészvény tulajdonosát megillető részvényesi jogosultság. Eszerint az új Gt. sem ad lehetőséget arra, hogy a kamatfizetési kötelezettség fejében a kamatozó részvény tulajdonosának más vagyoni jogait (pl. osztalék vagy likvidációs hányadhoz való jog) vagy esetleg tagsági jogait (pl. szavazati jog, közgyűlési részvételi, indítványtételei jog, felvilágosítás kérés joga) korlátozzák.

Nem változott a kamatozó részvény mértékére vonatkozó szabály, vagyis kamatozó részvényt a részvénytársaságok továbbra is legfeljebb az alaptőkéjük tíz százalékáig bocsáthatnak ki.

Budapest, 2005. június