Ítélt dolog semmisség esetén

Az ítélőtábla a BDT2017. 105. szám alatt közzétett jogerős ítéletében megállapította, hogy a szerződés semmisségének jogszabályba ütközés és színleltség okán történő megállapítására indított keresetet elutasító jogerős ítélet nem minősül ítélt dolognak abban az esetben, ha az ugyanazon felek között, ugyanazon tények alapján indult újabb perben a felperes (a korábbi per alperese) a szerződés semmisségének megállapítását nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatt kéri.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a szerződés semmisségének megállapítására indított kereset jogerős elutasítása nem zárja ki, hogy a bíróság az újabb perben megállapítsa a szerződés semmisségét olyan ok alapján, amelyet a korábbi perben nem vizsgált, mert ebben az esetben „az igény anyagi jogi jogalapjának az azonossága nem állapítható meg”. Az ítélőtábla álláspontja eljárásjogi kérdéseket vet fel. Az ítélőtábla döntése nem tér ki erre a kérdésre, de nem látjuk be, hogy milyen indok alapján lehetne jogerő szempontjából a jogazonosságot eltérően megítélni attól függően, hogy az első per megállapításra vagy marasztalásra irányul.

Az ítélőtábla döntéséből az következik, hogy amennyiben lehetséges, hogy a bíróság különböző semmisségi okokról külön perekben döntsön, akkor az is lehetséges, hogy marasztalásra irányuló perben az alperest a bíróság az ellenkérelemben hivatkozott semmiségi ok megállapításának elutasítása mellett jogerősen marasztalja, majd egy újabb perben egy másik semmisségi ok miatt megállapítsa a szerződés semmisségét. Ilyen esetben két egymással ellentétes jogerős ítélet létezne, ami súlyos jogbizonytalanságot okozna. A jelenlegi perjogi szabályok mellett az első perben született jogerős ítéletet megváltoztatni csak perújítás eredményeként lehet. Mivel azonban egy később született jogerős ítéletre hivatkozással a perújítás nem megengedett, ezért ez az elvi lehetőség nem áll fenn.

Véleményünk szerint amiatt, hogy két egymással ellentétes ítélet a jogbiztonság szempontjából megengedhetetlen, az ítélőtábla általunk bemutatott döntése hibás. Ha a jogrendszer nem teszi lehetővé, hogy a semmisséget megállapító későbbi ítéletre hivatkozással a korábbi marasztaló ítélet megváltoztatható legyen, akkor a perjogi szabályok helyes értelmezése csak az lehet, hogy a semmisség megállapítását elutasító, vagy a marasztaló ítéletet követő későbbi perben a semmisség megállapítása már nem lehetséges. Ezzel összhangban lévő értelmezést tartalmazz a Legfelsőbb Bíróság BH2002. 235. szám alatt közzétett – ebben a részében véleményünk szerint helyes – felülvizsgálati ítélete, amely a jogerős ítéletnek a semmisséget megállapító rendelkezésével kapcsolatban kimondta, hogy „miután a korábbi jogerős ítélet azt bírálta el: az alperes felmondása érvénytelen, ez a döntés értelemszerűen magában foglalja azt is, hogy a bíróság a felek megállapodását polgári jogi szerződésnek minősítette, és az nem semmis. Jogi szempontból nem létező, semmis szerződés felmondásának érvénytelensége (érvényessége) tárgyában ugyanis a bíróság nem rendelkezhetett.”

Az alperes joga és egyben felelőssége, hogy a perben a semmiségre megfelelően hivatkozzon, és amennyiben ezt elmulasztja, akkor annak következményeit viseli, a későbbi perben a semmisségre már nem hivatkozhat. Véleményünk szerint arra sincs lehetőség, hogy a semmisséget a bíróság a későbbi perben hivatalból észlelje és vizsgálja. Olyan perben, amelyikben a felek a semmisségre már nem hivatkozhatnak, annak ex officio vizsgálata sem lehetséges.

Az Európai Bíróság szerint (C‑421/14. sz. ügy), fogyasztóval kötött szerződés esetében, amennyiben a korábbi eljárásban csak a szerződés bizonyos feltételeinek tisztességtelensége vizsgálatára került sor, akkor a későbbi eljárásban a még nem vizsgált feltételek tisztességtelensége vizsgálható és semmisségük megállapítható, feltéve, hogy a korábbi eljárásban a bíróság előtt nem voltak ismertek azok a tények, amelyek alapján a tisztességtelenség hivatalból történő vizsgálatát megtehette volna.

Vissza a hírekhez