Creation of charge in the system of in rem rights (in Hungarian)

Author: István Gárdos - Norbert Csimazia

download

Polgári Jogi Kodifikáció, 1/2007. page 26-36

A zálogjog alapítása mint absztrakt dologi jogi rendelkező ügylet

A zálogjog alapítása mint dologi jogi rendelkező ügylet a tulajdonátruházó rendelkező ügylethez hasonlóan épül fel: kézizálogjog esetében a zálogjog alapításában való megegyezés alapján a zálogtárgy birtokának átruházása, jelzálogjog esetén a zálogjog alapításában való megegyezés (külsőleg: a bejegyzési engedély kiadása és a bejegyzési kérelem benyújtása) alkotja a dologi jogi rendelkező ügyletet, amelyre a jogügyleti szabályok alkalmazást nyernek. Jelzálogjog szerzéséhez a dologi ügyleten túl a bejegyzés is szükséges. (Mint ezt a tulajdonátruházás kapcsán már elemeztük, a bejegyzés olyan komplex folyamat, amelyet a felek ügyleti cselekményei indítanak el, de hatósági cselekmény zár le a tényleges átírással. A felek ügyleti cselekményei – a bejegyzési engedély kiadása és a bejegyzési kérelem benyújtása – alapján vélelmezhető a zálogjog alapításában való megegyezés.) 

A zálogjog alapításának a hatályos Ptk. szerint két eleme van: a zálogszerződés (amelynek helyébe jogszabály, bírósági vagy hatósági határozat is léphet) és az átadás vagy a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzés, attól függően, hogy kézi- vagy jelzálogjogról van szó. Ha a „zálogszerződés” a zálogjog alapításában való (dologi) megegyezésként volna értelmezhető, a hatályos szabályok lényegében megfelelően írnák le a zálogjog alapítását (pontosabban a zálogjog szerzését). Azonban a zálogszerződés fogalmát a Ptk. nem határozza meg közelebbről, illetve úgy tűnik, hogy a szerződés a Ptk.-ban fogalmilag nem jelenthet mást, mint kötelező ügyletet. A Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése szerint: „A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.” Ha ezt a szerződésfogalmat alkalmazzuk a „zálogszerződés” értelmezésére, arra jutunk, hogy az nem más, mint zálogjog alapítására való kötelezettségvállalás. Úgy tűnik, ez Lohn Balázs álláspontja.

Lohn Balázs szerint „a Ptk. 254., 262. és 265. §§ világossá teszik az alapító aktus (rendelkezés) és a létrehozatalra irányuló szerződés, illetve egyéb eszközök (kötelezés) közötti különbséget”, ahol rendelkezés alatt az ügyleti természetű átadást, kötelezés alatt a „biztosítéki vagy zálogszerződést” kell érteni. Lohn szerint tehát a Ptk alapján egyértelmű, hogy a „zálogszerződés” kötelező ügylet, vagyis kötelezettségvállalás zálogjog alapítására; a zálogjogot alapító rendelkező ügylet (az átadás) jogcíme pedig a zálogszerződés teljesítése (causa solvendi).

Mindenekelőtt, nem egyértelmű, hogy a Ptk. az átadást jogügyletnek tekinti. Vékás Lajos mutatott rá, hogy „ma teljes bizonytalanság uralkodik az átadás jogi természete körül”. A hatályos Ptk.-ra köztudomásúan alapvető befolyást gyakorolt Eörsi Gyula elvetette az átadás (birtokátruházás) jogügyletként, dologi jogi rendelkező ügyletként való felfogását és a dologi jogi ügylet fogalma a Ptk. hatálybalépést követően a magyar jogirodalomban „teljesen feledésbe ment”. Uralkodóvá vált az átadás (birtokátruházás) reálaktusként való felfogása, a feledés homályába merült az átadás (birtokátruházás) másik eleme, a felek birtokátruházásban való megegyezése. A dologi jogi rendelkező ügylet, illetve az átadáshoz mint reálaktushoz kapcsolódó dologi megegyezés fogalma azonban nem csak a birtokátruházás vonatkozásában ment feledésbe a Ptk. hatályba lépést követő jogtudományunkban, hanem általában a dologi jogok átruházása, megterhelése, módosítása, megszűntetése vonatkozásában. A kézizálogjog alapításához megkövetelt dologi ügylet nem pusztán az átadást, hanem a zálogjog alapításában való megegyezés alapján történő átadást jelenti. Amennyiben a „zálogszerződés” kötelmi szerződésként, zálogjog alapítására való kötelezettségvállalásként értelmezendő (Lohn), akkor a Ptk. 265. §-ának (1) bekezdése nem tartalmazza a dologi ügylet, az átadást minősítő dologi megegyezés követelményét. A „zálogszerződés” ilyen értelmezése mellett a Ptk. 265. §-ának (1) bekezdése szerinti „átadás” reálaktusként vagy legjobb esetben ügyleti természetű birtokátruházásként érthető.

Ahogy elfogadottá vált, hogy a tulajdonátruházási kötelezettségvállalást tartalmazó kötelmi jogi, kötelező szerződésen (például adásvételi szerződésen) túl az átadás mint reálaktus elegendő a tulajdonátruházáshoz, úgy kézenfekvőnek tűnt a „zálogszerződés” kötelmi jogi, kötelező szerződésként, a zálogjog alapítására való kötelezettségvállalásként való értelmezése. A Ptk.-nak a zálogjog alapítására vonatkozó rendelkezéseiből azok felszínes olvasata alapján tehát valóban úgy tűnhet, hogy a zálogjog alapítása jogcímes ügylet és a jogcímet a zálogszerződés mint a zálogjog alapítására való kötelezettség vállalását tartalmazó kötelmi jogi szerződés (pontosabban annak teljesítése) alkotja. Álláspontunk szerint ez félreértés, és alapvetően abból a hiányosságból fakad, hogy a hatályos Ptk. nem ismeri a dologi szerződés fogalmát, és ezért nem tudja kifejezésre juttatni azt, hogy a zálogszerződés nem kötelmi szerződés.

Lohn a „zálogszerződés” kötelmi jogi, kötelező szerződésként való értelmezését azzal is alátámasztja, hogy „a rendelkező ügylet fogalmilag csak causa solvendi, azaz teljesítés céljából jöhet létre”. Ugyanakkor a létező szerződési gyakorlat alapján nem igazolható, hogy zálogjog alapítására csak és kizárólag egy korábban vállalt kötelezettség teljesítése alapján (causa solvendi) kerülhet sor. Éppen ellenkezőleg, a gyakorlatban a zálogjog tényleges megalapítását (azaz a rendelkező ügyletet) jellemzően nem előzi meg zálogjog alapítására való kötelezettségvállalás (kötelező ügylet). A zálogszerződésnek tekintett okiratok nem kötelezettségvállalást tartalmaznak, tipikus megfogalmazásuk úgy szól, hogy „a felek ezennel zálogjogot alapítanak …”. Lohn maga is így írja le az általa kötelező ügyletnek tekintett zálogszerződés tartalmát: „úgy tűnik, elégséges pusztán az alapításra irányuló akarategyezés”. Ez a valóságnak meg is felel, azonban ebből éppen az következik, hogy amikor a felek zálogszerződést (zálogjogot alapító szerződést) kötnek, ez nem kötelezettségvállalás, hanem rendelkezés. E zálogjog-alapító nyilatkozat nem tekinthető kötelmi jogi kötelezettségvállalásnak a zálogjog későbbi megalapítására, e nyilatkozat a zálogjog alapításában való megállapodás.

Articles

Articles