Szeminárium az USA hitelbiztosítéki jogáról az Igazságügyi Minisztériumban

Szerző: Dr. Gárdos Péter

letöltés

Polgári Jogi Kodifikáció, 2005/2. 20-22. o.

Szeminárium az USA hitelbiztosítéki jogáról az Igazságügyi Minisztériumban

2004. november 18-19-én Prof. Harry C. Sigman immár második alkalommal tartott szemináriumot az USA hitelbiztosítékok jogáról az Igazságügyi Minisztériumban. Az első szemináriumra 2004. január 21-22-én került sor, amelyről a Polgári Jogi Kodifikáció VI. (2004) 3. számában jelent meg beszámoló. Ennek alkalmával az előadó vizsgálta a különböző európai és az amerikai szabályozás kialakulását és rendszerét, a Uniform Commercial Code (Egységes Kereskedelmi Törvény, UCC) jellemzőjét, annak a hitelbiztosítékokkal foglalkozó 9. cikkének revízióját, a funkcionális szemléletű security interest (hitelbiztosítéki jog) és a personal property (ingó dolgok és követelések) fogalmát, a security interest létrejöttének két alapvető létszakaszát: az attachment-et és a perfection-t, valamint a nyilvántartás és a nyilvántartásba vétel (filing) specialitásait.

A januári előadás zárásaként az előadó „a magyar polgári jogi kodifikáció során a UCC megoldásainak, különösen a dogmatikus megközelítés helyett a funkcionális szemléletnek az alkalmazását, a formális-jogi szempontok helyett a tartalmi-gazdasági szempontok, a gazdasági szereplők igényeinek tekintetbe vételét” javasolta. A novemberi szeminárium ezt a gondolatmenetet folytatta. Az előadó szerint a modernizáció elengedhetetlen feltétele, hogy a jogalkotó a gazdasági szektor valódi igényeit felismerve készítsen jogszabályokat. A gazdasági igények pedig c tekintetben világosak: egyszerűen és olcsón elérhető hitelek. Az előadó ezen cél eléréséhez a következő hat szabályozási szempontot vázolta fel:

  1. világosan megfogalmazott jogszabályok, amelyek a felek szerződéskötés során felmerülő kérdéseire bonyolult jogértelmezési folyamat nélkül is egyértelmű választ adnak;
  2. részletesen megfogalmazott, komplex, ezért terjedelmes jogszabályok, amelyek által elkerülhetővé válik a bírói jogfejlesztés;
  3. a részletes megfogalmazás ellenére is világos, könnyen érthető szabályok, amelyek akár a jogászok közreműködését is feleslegessé tennék a biztosíték létrehozásakor;
  4. világosan megfogalmazott rangsorszabályok, amelyek meghatározzák az elsőbbséget a korábbi és a későbbi hitelezőkkel, az ellenérték fejében és az ingyenesen szerzőkkel szemben;
  5. olcsó, gyors és felhasználó-barát hitelbiztosítéki nyilvántartás;
  6. hatékony és gyorsan igénybe vehető jogorvoslat nemteljesítés esetére.

Az előadó álláspontja szerint a UCC 9. cikke mindezen kívánalmaknak megfelel. A 9. cikk sikerét mutatja, hogy azt az összes kanadai tartomány (ideértve a nem angolszász jogrendű Québec tartományt is) átvette. Az angol Law Commission 2004 augusztusában tette közzé a hitelbiztosítékok újraszabályozására vonatkozó jelentését, amely a UCC 9. cikkének alapulvételével készült. Az egyes nemzeti példák mellett számos nemzetközi kezdeményezés létezik, amelyek az amerikai rendszert kívánják alkalmazni. Ilyen többek között az Európai Unió pénzügyi biztosítékokról szóló irányelve, amely átveszi a UCC hitelbiztosítéki fejezetének funkcionális megközelítését, és egységesen kezeli az azonos célokat szolgáló különböző eszközöket. A lex rei sitae okozta problémák kezelésére a Hágai Konferencia is az amerikai megoldás átvételét javasolja a közvetítőnél letétbe helyezett értékpapírokon fennálló, meghatározott jogokra alkalmazandó jogokra alkalmazandó jogról szóló egyezményében. 2001-ben fogadta el az Uncitral a követelések engedményezésére vonatkozó egyezményét, amely egyes elemeiben szintén a UCC befolyását tükrözi. Az Uncitral VI. munkacsoportja 2002 óta foglalkozik a hitelbiztosítékok témájával: a cél egy legislative guide elfogadása.

Az előadó a UCC újszerű megközelítését a következő példán ismertette. Ha egy vállalkozás eszközöket kíván vásárolni, azt háromféle módon teheti meg: alapíthat a vagyonán jelzálogjogot, a megvásárolni kívánt eszközöket lízingelheti vagy megveheti azokat tulajdonjog-fenntartással. Ezek a beruházások gazdasági értelemben azonosak. A vevő más pénzéből tud eszközt vásárolni és már a - gazdasági értelemben vett - tulajdon megszerzése előtt jogosult az eszközt birtokolni és használni. Ez a gondolatmenet a hitelbiztosítékok funkcionális megközelítéséhez vezet: ha ezek a megoldások ugyanazt a cél szolgálják, akkor azokra ugyanazoknak a jogszabályoknak kell alkalmazhatónak lenniük.

A hitelbiztosíték létrejötte

1.         Hitelbiztosítéki szerződés

A UCC semmilyen alaki feltételt nem ír elő a hitelbiztosítéki szerződés érvényességéhez. A szerződés létrejöttéhez kizárólag az szükséges, hogy a felek kinyilvánítsák azon akaratukat, hogy az adósnak egy - ésszerű pontossággal meghatározott - vagyontárgyán in rem biztosítékot kívánnak létrehozni (valamint az, hogy a felek consideration-t nyújtsanak). A hazai megoldással ellentétben tehát a UCC alapján nem feltétel a regisztráció: a biztosíték végrehajtható az adóssal és - bizonyos kivételektől eltekintve - harmadik személyekkel szemben is.

A szerződéssel kapcsolatban külön kérdésként merül fel, hogy a hitelbiztosítékot milyen pontossággal szükséges meghatározni. A szerződés létrejöttéhez elegendő a biztosíték rendkívül felületes megjelölése (például: „egy asztal”) is, vita esetén a bíróság feladata annak eldöntése, hogy mely asztal képezte az ügylet tárgyát. A UCC szóhasználatában - bizonyos kártérítési igények és fogyasztói ügyletek kivételével - „ésszerű meghatározás” szükséges, amelyet azonban nem elégít ki „az adós minden vagyona" és más hasonló körülírás. A tulajdon átruházáshoz természetesen szükséges annak megjelölése, hogy melyik asztalt ruházom át, mivel tulajdonjog csak egyedileg meghatározott dolog esetében tud átszállni. Az amerikai rendszer ismertetése heves vitát váltott ki a szeminárium résztvevői között. Kérdésként merült fel, hogy a hatályos szabályok alapján hogyan lehet nem egyedileg meghatározott dolgokat bejegyezni a zálognyilvántartásba. A vita önmagában is kellően tükrözte, hogy a gyakorlatban - a közhitelességre való törekvés miatt - számos probléma merül fel a jelenlegi szabályok alkalmazása során.

2.         Perfection

A UCC rendszerében a fentiekben bemutatott szerződés amellett, hogy a felek között kötelmet hoz létre, dologi hatállyal is bír. A dologi hatály legfőbb jellemzőjére, a prioritásra azonban speciális szabályok vonatkoznak. A hitelezők közötti rangsort a first to file-or-perfect rule határozza meg. A perfection-höz az alábbi feltételek közül - a biztosíték tárgyától függően - legalább egy teljesülése szükséges.

  1. nyilvántartásba vétel (filing);
  2. birtokba vétel (possession);
  3. ellenőrzés (control);
  4. automatikus dologi hatály (automatic perfection).

3.         Nyilvántartás

Specialitásai miatt az előadó részletesebben a nyilvántartásba vételt és a nyilvántartás jellegzetességeit mutatta be, mivel az gyökeresen eltér a zálogjogi nyilvántartás hazai rendszerétől. A kezdetben papír alapú, mára elektronikus nyilvántartás - az ingatlanok, a szabadalmak, a repülőgépek és a hajók kivételével - az adós személyén alapul. Mivel a nyilvántartásban az adós neve alapján lehet keresni, a UCC meghatározza, hogy mi tekinthető az adós megjelölésének; ennek hiányában érvénytelen a bejegyzés. Az adós meghatározása mellett a nyilvántartás tartalmazza a hitelező (vagy annak képviselőjének) megjelölését, valamint a biztosíték körülírását.

A nyilvántartásba az adós által feljogosított személyek jogosultak adatot felvenni vagy módosítani. Feljogosításnak minősíti a UCC magát a biztosítéki megállapodást is: ilyen esetekben a hitelező - a korábbi szabállyal ellentétben - az adós aláírása nélkül jogosult a bejegyzésre. Mivel a bejegyzés során annak jogosságát nem lehet vizsgálni, a UCC szabályozza a jogosulatlan bejegyzés jogkövetkezményeit. A jogosulatlan bejegyző felelős a bejegyzése által okozott károkért, valamint az ilyen bejegyzések érvénytelenek, azaz a biztosítéki követelés nem perfektuálódik.

Mivel a biztosítéki nyilvántartás ingókra is kiterjed, a nyilvántartás nem lehet közhiteles; annak célja kizárólag a figyelemfelhívás. A hitelezők számára a rendszer jelzésként működik arra nézve, hogy az adós mely tárgyait terheli már biztosíték. Az információ egyrészt lehetővé teszi az adós megbízhatóságának ellenőrzését, másrészt más forrásokból származó információ gyűjtésére sarkallhatja a potenciális hitelezőt.

A nyilvántartás - mivel nem közhiteles - rendkívül egyszerűen működik. A bejegyzés tagállamtól függően történhet on-line vagy a hagyományos papír alapú rendszerben is. Egyik rendszer sem igényli azonban a bejegyzett adatok valódiságának a bizonyítását, a bejegyzéshez nincs szükség a dokumentáció benyújtására.

A nyilvántartási rendszer hatékonyságához hozzájárul a nyilvántartás egyszerű elérhetősége. A tagállamok felében on-line elérhető a nyilvántartás (15 tagállamban ellenérték nélkül, a többi tagállamban rendkívül olcsón kereshetők az adatbázisok), a nyilvántartásban bárki kereshet a jogosultság igazolása nélkül. A rendszer hatékonyságát jól tükrözi, hogy annak új-zélandi változatának működtetéséhez egyetlen főállásban foglalkoztatott munkavállalóra sincs szükség.

Default

A szerző álláspontja szerint hibás a kontinentális jognak az a megközelítése, hogy a zálogjogosult nem szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát és csak bizonyos körben jogosult azt értékesíteni. A UCC értelmében default esetén a hitelező választhat, hogy bírósághoz fordul vagy bíróságon kívül kívánja jogait érvényesíteni. Ez utóbbi esetben - a „béke megsértése nélkül” - birtokba veheti a dolgot, kötelezheti az adóst, hogy függessze fel a dolog használatát vagy szállítsa a hitelező által megjelölt helyre.

Bíróságon kívüli értékesítés

Az Egyesült Államokban a biztosítékok bírói értékesítése mellett hangsúlyos szerephez jut a biztosíték bíróságon kívüli értékesítése. A szabály mögött megbúvó gazdasági megfontolás a következő. Míg a bíróság kizárólag egy nehézkes adminisztratív eljárás során képes értékesíteni az adós vagyontárgyát, a hitelező ezt olcsóbban, gyorsabban és ami a legfőbb: magasabb áron képes megtenni az érintett vagyontárgy piacán. A jog szerepe az értékesítés során marginális, kizárólag az értékesítés során követendő garanciális szabályokat és az adósnak a nem megfelelő értékesítéssel szembeni hatékony jogorvoslathoz való jogát szükséges szabályozni.

A hitelező default esetén jogosult a dologgal rendelkezni: azt eredeti állapotában vagy kereskedelmileg ésszerű átalakítást követően értékesítheti. Az értékesítés során az egyetlen szempont az, hogy annak gazdaságilag ésszerű módon (commercially reasonable manner) kell történnie. Ha az adós úgy találja, hogy a hitelező ezen szempontok figyelembevétele nélkül kívánja értékesíteni az adós vagyonát, akkor az értékesítés leállítását kérheti a bíróságtól (injunction). Ha az adós a hitelező eljárásának hibájáról az értékesítést követően szerzett tudomást, akkor jogosult a hitelezővel szembe fordulni. A rendszer előnye, hogy a felek szabadon eldönthetik, hogy a vagyontárgy értékesítéséhez igénybe kívánják-e venni a bíróság segítségét, vagy azt maguk kívánják értékesíteni. Az értékesítés során a hitelező is megszerezheti a dolog tulajdonát. A hitelező tulajdont nyilvános értékesítés (public disposition) során bármikor, nem nyilvános értékesítés (private disposition) esetén csak abban az esetben szerezhet, ha az értékesített dolognak a piacon kialakult ára van.

Fizetésképtelenség

Az előadó vizsgálta azt a kérdést is, hogy gazdaságilag racionális-e egy olyan, a magyar jogban is ismert szabály, amely szerint a csődeljárásban a biztosított hitelező elsőbbségi joga csak a biztosíték értékesítéséből származó bevétel meghatározott százalékára terjed ki. Sigman szerint a közgazdaságtani szállóige, amely szerint nincs ingyen ebéd, pontosan meghatározza ennek a kérdésnek a szabályozását is. Az előadó álláspontja szerint elhibázottak ezek a rendelkezések. A hitelezőknek a hitel teljes összegére ilyen jogosultsággal kellene rendelkezniük, minden eltérő szabályozás ugyanis a hitelek megdrágulásához vezet. Igaz, hogy egy ilyen szabály például ahhoz vezethet, hogy a munkavállalók nem kapnak fizetést vagy végkielégítést, azonban a foglalkoztatásukat a hitel tette lehetővé. Ha a hitelező nem lehet biztos abban, hogy a pénzét - ha az a csőd pillanatában még megvan - visszakapja, akkor csak jelentősen magasabb áron nyújt majd hitelt.

Reorganizáció

Az előadó egy, a tervezett magyar csődtörvényre vonatkozó kérdés kapcsán kifejtette, hogy a reorganizáció túl széles körre való kiterjesztése felesleges költségekkel jár. Kis vállalkozások esetén nincs ugyanis értelme a reorganizációnak. Az előadó ezt az alábbi példán mutatta be. Ha egy kis étterem tönkremegy, annak vagyontárgyait - a hitelezői követelések kielégítése céljából - eladják. A gyakorlat azt mutatja, hogy a régi étterem helyén a korábbi felszerelésből egy új étterem nyílik. Igaz, hogy a régi étterem alkalmazottainak munkaviszonya megszűnik, de az új étterem is alkalmazni fog szakácsokat és pincéreket, ezért a munkanélküliség sem fog érdemben megváltozni. Mi értelme lenne ebben az esetben a reorganizációnak? (További ellenérv, hogy a reorganizáció során a rangsorban hátul álló, nem biztosított hitelezők minden esetben a reorganizációra fognak szavazni, mivel ez az egyetlen esélyük arra, hogy viszontlássák a pénzüket.)

Kodifikációs javaslatok

A szerző a januári előadásától eltérően határozottabb kodifikációs javaslatokat fogalmazott meg. Álláspontja szerint a Ptk. nem alkalmas a hitelbiztosítékoknak a fent megjelölt igényeket kielégítő szabályozására. Javaslata szerint a kódexben a hitelbiztosítéki jog legfontosabb anyagi szabályait kell lefektetni, a UCC 9. cikkéhez hasonló részletes szabályokhoz egy külön törvény szükséges.