Nyilvános a Kúria határozata: ezt mondta a jogegységi döntés a devizahitelekről

Szerző: Gárdos István

A Kúria december 16.-i jogegységi határozatáról rengeteg vélemény jelent meg pro és kontra. Az Origó dr. Gárdos Istvánt, a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda partnerét kérdezte a ma megjelent teljes határozat ismeretében, a téma jelentőségére tekintettel háromrészes az írás, most az első részt olvashatja. A jogász szerint a jogegységi határozat jelentős bizonytalansági elemet számolt fel azzal, hogy kimondta a deviza alapú kölcsön jogszerűségét, és rámutatott arra, hogy az egyes esetekben a konstrukció érvényességének elfogadása mellett kell vizsgálni, hogy van-e valamilyen érvénytelenségre vezető körülmény. A Kúria ezzel, ebben a nagy társadalmi jelentőségű esetkörben, megerősítette a szerződés kötőerejének (pacta sunt servanda) elvét, amely szerint a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően teljesíteni kell.

2013. december 16-án a Kúria Polgári Kollégiuma, a Kúria elnöke által vezetett jogegységi tanácsként eljárva, jogegységi határozatot hozott a deviza alapú kölcsön- és lízingszerződésekkel kapcsolatban a bírói gyakorlatban felmerült legfontosabb elvi kérdésekben. A Kúria a 6/2013. számú PJE határozat teljes szövegét december 23-án hozta nyilvánosságra, ennek ismeretében most már alaposabban lehet véleményt formálni, és megindulhat az érdemi szakmai vita – fejtette ki elöljáróban dr. Gárdos István.

A jogegységi határozat a bíróságokra kötelező, ezért várható, hogy a határozatban foglalt kérdésekben a bíróságok a továbbiakban egységesen fognak eljárni. Ennek nyomán tehát egyértelművé vált, hogy a bíróságok milyen válaszokat fognak adni a határozatban tárgyalt, a devizahitelekkel kapcsolatos jogviták megoldása szempontjából jelentős kérdésekre.

Ez határokat szab a jogi fantáziálás számára, és segíti a feleket abban, hogy reálisan meg tudják ítélni helyzetüket, jogi esélyeiket, így célszerűbben meg tudják választani a devizahitelekkel kapcsolatos problémáik kezelésének eszközét. Kérdés ugyanakkor, hogy a jogegységi határozat bármiben segíti-e a kormányt, amely idáig a jogi helyzet tisztázatlanságára hivatkozva halogatta a „devizahitelesek” korábban beharangozott megsegítését.

A deviza alapú hitel jogszerű volt

A Kúria határozata megerősítette azokat az eddig is többségben lévő bírósági állásfoglalásokat, amelyek szerint a deviza alapú hitel alapvetően jogszerű, ami azonban nem zárja ki azt, hogy esetenként előfordulhattak jogi hibák. Ez jelentős lépés a jogbiztonság erősítése irányába, hiszen az elmúlt időszakban nagy nyilvánosságot kaptak a deviza alapú hitel jogszerűségét alapvetően megkérdőjelező nézetek.

Egyes politikusok és szakmabeli vagy magukat ilyennek feltüntető személyek– a Kúria döntésének fényében felelőtlennek minősíthető – nyilatkozatai a hitelfelvevők egy részét az adósság törlesztésének felfüggesztésére bátorította. A Kúria állásfoglalása alapján talán világossá válik mindenki számára, hogy a teljesítés megtagadása nem megfelelő út a hitellel kapcsolatos problémáik rendezésére.

A deviza alapú hitel érvényessége

A Kúria, hét kérdésre osztva, lényegében két kérdéskört járt körül: az egyik, hogy általánosságban érvényes-e a deviza alapú hitel szerződéses konstrukciója, a másik pedig, hogy mi a teendő akkor, ha valamilyen jogi hiba miatt az egyes szerződések mégis érvénytelenek. Korábban a bírói gyakorlatban és a sajtóban is megjelentek olyan nézetek, amelyek szerint a deviza alapú kölcsön valójában forint kölcsön, vagy nem is kölcsön, hanem valami jogilag „hibás termék”, tisztességtelen, színlelt vagy uzsorás ügylet, illetve az adósok becsapása.

A Kúria ezekkel az állításokkal szemben megállapította, hogy a deviza alapú kölcsön jogszerű megoldás, amelynek eredményeképp a hitel felvevője „devizában adósodott el”. Dr. Gárdos István hozzátette: a deviza alapú hitel azon a lehetőségen alapul, amelyet mind a jelenleg hatályos, mind pedig az idén februárban elfogadott és jövőre hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv kifejezetten megenged, hogy a szerződés a pénztartozást nem csak forintban, hanem bármely egyéb devizában is meghatározhatja. Ezt a gyakorlat régóta ismeri, az ingatlan bérleti szerződések esetében például szokásos, hogy a bérleti díjat euróban (korábban pedig német márkában) határozzák meg.

A Ptk. egyértelmű rendelkezése alapján az idegen pénznemben meghatározott tartozásokat Magyarországon forintban kell teljesíteni. Ez a szabály minden olyan esetben, amikor a felek nem kötötték ki azt, hogy a fizetés ténylegesen az adott devizában teljesítendő (az ilyen kikötést nevezzük effektivitási záradéknak). Alaptalanok tehát azok a vélekedések, amelyek szerint valami jogellenes trükk van abban, hogy a devizában meghatározott kölcsön folyósítására és törlesztésére forintban kerül sor.

Éppen ellenkezőleg, devizatartozások esetén ez a törvény által tipikusként meghatározott eset – mutatott rá dr. Gárdos István. Azt, hogy ez a magyar jogban bevett megoldás, mutatja, hogy van több olyan jogszabály is, amely – miközben, az Alaptörvénybe foglaltan, Magyarország hivatalos pénzneme a forint – devizában állapít meg fizetési kötelezettséget.

Ennek legfrissebb példája a Ptk.-ba idén nyáron beillesztett új 301/A. §, amely szerint bizonyos esetekben a késedelmesen teljesítő adósok, a késedelmi kamaton felül, kötelesek a jogosultnak legalább negyven eurónak megfelelő összegű költségátalányt is megfizetni. Tehát nem csupán a magánszemélyek szerződéseiben, hanem a magyar állam által alkotott jogszabályokban is találkozhatunk devizában meghatározott és forintban teljesítendő, azaz deviza alapú pénztartozással.

A Kúria jogegységi döntésében arra is kitért, hogy a devizatartozásoknak szükségszerű velejárója az árfolyamkockázat, ami – az árfolyam alakulásának függvényében – az adós számára akár pozitív, akár negatív eredménnyel járhat: több vagy kevesebb forintot kell adnia ahhoz, hogy az adott devizatartozást teljesítse.

Megfelelő tájékoztatás esetén az adósok tisztában voltak az árfolyamkockázat tényével; azért kötöttek ilyen szerződést, mert ennek lényegesen alacsonyabb volt a kamata, mint a forintkölcsönöké, és azt gondolták, hogy e kamatnyereség ellensúlyozza az esetleges árfolyamromlásból adódó veszteséget.

Bíztak az események kedvező alakulásában

Az akkori közhangulatnak megfelelően, bíztak a forint viszonylagos stabilitásában, sőt arra is számíthattak, hogy viszonylag rövid időn belül Magyarországon is az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz, és ezzel az euró esetében végképp megszűnik, a svájci frank esetében jelentősen csökken az árfolyamkockázat, azzal pedig végképp nem kellett számolniuk, hogy a svájci frank az euróhoz képest is jelentősen erősödni fog – emlékeztetett dr. Gárdos István.

A hitelt nyújtó pénzügyi intézmény köteles volt a szerződéskötést megelőzően tájékoztatni az adóst az árfolyamkockázat tényéről, ennek keretében be kellett mutatnia az árfolyamváltozás hatását a törlesztő részlet nagyságára, azonban e tájékoztatási kötelezettség nem terjedt ki az árfolyamváltozás – előre senki által nem látható – mértékére. A megfelelő tájékoztatás hiánya önmagában nem teszi érvénytelenné a szerződést, csupán akkor, ha ennek következtében az adós tévedésben volt az ügylet lényeges tartalma tekintetében.

Ezzel kapcsolatban a Kúria két körülményt hangsúlyozott: egyrészt azt, hogy az eredményes igényérvényesítés feltétele, hogy az adós bizonyítsa a tévedés vagy megtévesztés tényét, másrészt pedig azt, hogy nem áll fenn a tévedés, ha az adós nem olvasta el az egyébként a részére megadott tájékoztatást vagy az általa aláírt szerződést.

A bírósági szerződésmódosítás lehetősége

A forint árfolyamának nem várt romlása (a magyar ország-kockázat romlásával párosulva) lényegesen megnövelte az adósok törlesztéssel kapcsolatos terheit. A Kúria leszögezi, hogy ez az utólagos változás nem kérdőjelezheti meg a szerződés érvényességét, hiszen a szerződés csak olyan okból lehet érvénytelen, amely már a szerződéskötés idején fennállt. A Kúria úgy foglalt állást, hogy ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után a körülmények megváltozása valamelyik szerződő fél lényeges jogos érdekét sérti, egyes esetekben lehetőség van a szerződés bíróság általi módosítására; ez azonban nem alkalmas eszköz egy társadalmi méretű probléma tömeges kezelésére.

Természetesen igaza van a Kúrának abban, hogy a bíróság nem tudja általános jelleggel módosítani a szerződéseket, csak azokkal az egyedi esetekkel tud foglalkozni, amelyek perindítása folytán elé kerülnek. Dr. Gárdos István szerint azonban a Kúriának nemcsak ezért, hanem tartalmi okból is el kellett volna utasítania a bírói szerződésmódosítás lehetőségét. A bírói szerződésmódosítás rendeltetése ugyanis az, hogy helyreállítsa a felek egymással szembeni szolgáltatásának – a körülmények megváltozása következtében felborult – eredeti értékegyensúlyát.

Ennek tipikus példája az, amikor egy hosszú távú bérleti szerződés ideje alatt a tartozás pénznemének értéke jelentős mértékben romlik, és ennek következtében az eredeti bérleti díj már nem tükrözi a bérlet igazi értékét. Ilyenkor, a szerződés módosítása nélkül, a bérlő egyoldalúan jól járna a bérbeadó rovására. Kölcsön esetében ugyanez a helyzet akkor, ha fix kamat van kikötve, és az infláció következtében a fizetendő kamat lényegesen a piaci kamatszint alá kerül.

Az adós terheinek az árfolyamromlásból fakadó megnövekedése esetén azonban másról van szó. Amint ezt maga a Kúria is megállapította, az adós megnövekedett terhe nem jelenik meg a hitelezőnél nyereségként, ő továbbra is az eredetileg kölcsönadott devizaösszegnek megfelelő forintösszeghez jut: az árfolyamromlás következtében alacsonyabb értékű forintból kap arányosan többet. Hasonló ez a helyzet ahhoz, ha a munkabér csökkenése, vagy a fenntartási költségek növekedése miatt az adósnak többet kell dolgoznia azért, hogy eleget tudjon tenni fizetési kötelezettségének. Ez az adós számára terhesebbé teszi az adósságszolgálatot, azonban a hitelező ennek következtében semmivel nem kap többet, mint amennyi neki jár.

A szerződés lényegi eleme az árfolyamkockázat

A devizakölcsönök esetén az árfolyam romlása tehát nem borította fel a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlyát, az adós továbbra is az eredeti adósságát törleszti, nem többet – hangsúlyozta dr. Gárdos István.

Ebben az esetben, ha a bíróság csökkentené a fizetendő törlesztő részletet, azzal éppen a szerződés egyik lényegi elemét alkotó árfolyamkockázatot törölné el, az adós tartozásának egy részét elengedné, és éppen ez eredményezné a megállapodásban rögzített eredeti értékegyensúly felborítását. A bíróság joga azonban erre nem terjed ki, ezért az ilyen tartalmú bírói szerződésmódosításnak nem lenne szabad teret adni.

Ami a szerződés életben tartását illeti, a Kúria, miután megállapította azt, hogy a deviza alapú hitel egy érvényes szerződési konstrukció, leszögezte azt is, hogy az egyes esetekben lehetnek olyan körülmények, amelyek mégis a szerződés érvénytelenségét eredményezik. Ez a helyzet különösen akkor, ha egy szerződési kikötés tisztességtelen vagy jogszabályba ütközik.

Az elsőre egy lehetséges példa az árfolyamrés alkalmazása, amelynek alkalmazását a deviza alapú hitelek esetén a Szegedi Ítélőtábla tisztességtelennek ítélte, a Kúria azonban e kérdésben úgynevezett előzetes döntést kért az Európai Unió Bíróságától. A jogszabályba ütközésre pedig példa lehet az, hogy a szerződés nem tartalmazta az árfolyamrés mértékét; ezzel kapcsolatban a Kúria egy korábbi döntésében – erre vonatkozó kifejezett törvényi elírás alapján – kimondta, hogy azt egy önálló költségelemként fel kellett volna tüntetni a szerződésben – emelte ki dr. Gárdos István.

Jogbiztonság és a szerződések kötőereje

Erre tekintettel a Kúria szükségesnek tartotta tisztázni azt, hogy az érvénytelenségnek mik a következményei. Ez azért is fontos, mert így az adósok tudják, hogy milyen jogi lehetőségek álnak rendelkezésükre, és világossá válik számukra, hogy melyik milyen következményekkel jár számukra. A Kúria ennek kapcsán először is hangsúlyozta, hogy – ha ennek feltételei fennállnak – a bíróságoknak élniük kell azzal a lehetőséggel, hogy orvosolhatják a szerződés hibáját, és ezzel érvényessé teheti a szerződést.

A Kúria abból indult ki, hogy a jogbiztonságnak, a szerződések kötőerejéhez fűződő érdekeknek és a felek tényleges érdekeinek is az felel meg, ha a szerződés lehetőség szerint életben marad, és betölti rendeltetését. Ugyanez a törekvés tükröződik abban az állásfoglalásában is, hogy ha a hiba nem orvosolható, akkor vizsgálni kell, hogy az csupán az adott rendelkezés vagy a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezi-e.

Ha szerződés a hibás rendelkezés nélkül életképes, akkor a bíróságnak azt életben is kell tartani, és csak az adott kikötés érvénytelenségét kell kimondania. A teljes szerződést csak akkor indokolt érvénytelennek minősíteni, ha a részleges érvénytelenség nem vezet megfelelő eredményre.

A felek jogai és kötelezettségei

A következő kérdés az volt, hogy hogyan alakulnak a felek jogai és kötelezettségei abban az esetben, ha a szerződés mégis egészében megdől. Főszabály szerint érvénytelen szerződés esetén, ha már történt teljesítés, a bíróságnak az eredeti állapotot kell helyreállítania. E jogkövetkezmény azonban csak akkor alkalmazható, ha az eredeti állapot helyreállítása lehetséges. Ha nem, akkor a bíróságnak nincs más lehetősége, mint hogy tudomásul vegye az addig történteket, és csupán a jövőre nézve zárja le az ügyletet és határozza meg a felek fennálló kötelezettségeit (ezt a törvény a szerződés ítélethozatalig való hatályossá nyilvánításának nevezi).

Az eredeti állapot helyreállításának két feltétele van: egyrészt a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás természete legyen olyan, hogy azt vissza lehessen fordítani, meg nem történtté lehessen tenni; másrészt, feltétel az is, hogy a szolgáltatás nyújtását követően, utólag se történjen olyan változás, amely lehetetlenné teszi az eredeti állapot helyreállítását – figyelmeztetett dr. Gárdos István.

Általánosan elfogadott például, hogy az adásvétel alapján történt tulajdon-átruházás esetén az eredeti állapot helyreállítása eredetileg lehetséges: elvileg a megvásárolt dolgot vissza lehet adni, és a kapott vételárat is vissza lehet fizetni. Lehetetlenné válik azonban, ha a vásárolt dolog elpusztult, vagy ha azt a vevő továbbértékesítette. Ettől eltérő a helyzet viszont például bérleti szerződés esetén, mert e szerződés lényege a használat jogának biztosítása a bérlő részére, és azt, hogy a bérlő a dolgot használta, nem lehet meg nem történtté tenni. Az ilyen típusú szerződések esetén tehát az eredeti állapotot helyreállítása a szolgáltatás természetéből fakadóan, eredetileg sem lehetséges.

Használat vagy tulajdon-átruházás?

Kölcsön esetében a nehézség abból fakad, hogy a kölcsönnek van használati és tulajdon-átruházási eleme egyaránt. A kölcsön gazdasági értelemben idegen pénz időleges használatát jelenti, és az adós e használati jog ellenértékeként fizet kamatot a hitelezőnek. Ugyanakkor, a bérlettől eltérően, kölcsön esetén az adós a kölcsönkapott pénz vagy más dolog tulajdonjogát is megszerzi, hiszen másként nem tudná azt hasznosítani (pénzre azért van szükségünk, hogy elköltsük, kenyérre azért, hogy megegyük stb.).

A vita a körül van, hogy melyik a meghatározó elem kölcsön esetében: a használat vagy a tulajdon-átruházás – hangsúlyozta dr. Gárdos István. Ez dönti el azt, hogy lehetséges-e kölcsön esetében az eredeti állapot helyreállítása. Nem kétséges, hogy a kölcsön alapvető fogalmi eleme a visszafizetési kötelezettség, tehát a kölcsön lényegét az ideiglenes használat joga adja, a tulajdon-átruházás pedig csupán a pénz természetéből, funkciójából következő szükségszerű jogi megoldás.

A pénz visszafizetése (akárcsak bérlet esetén a bérelt dolog visszaadása) nem az eredeti állapot helyreállítását jelenti, hanem ez az adósnak az ügyletből fakadó alapvető kötelezettsége. Akárcsak a bérletnél, a kölcsön esetében sem lehet meg nem történtté tenni azt, hogy a pénz meghatározott ideig az adósnál volt, azt ő használhatta, és a hitelező ebből fakadóan viselte az adós nemfizetésének kockázatát. Az árfolyam megváltozása illetve az adós fizetésképtelenné válása szintén megkérdőjelezi az eredeti állapot helyreállításának lehetőségét.

Kúria: a szerződést lehetőség szerint érvényben kell tartani

A Kúria végül is nem foglalt állást ebben a – mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból igen nagy jelentőségű – kérdésben, valamint abban sem, hogy az eredeti állapot helyreállítása illetve a szerződés ítélethozatalig való hatályossá nyilvánítása esetén pontosan miként kell elszámolni.

Ezt indokolhatja egyrészt az, hogy a határozat egésze amellett foglal állást, hogy a szerződést lehetőség szerint érvényben kell tartani, másrészt pedig az is, hogy az eddigi bírói gyakorlat központjában még elsősorban a szerződés érvényességének a kérdése állt, az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos vita még nem igen került a

Az egyoldalú szerződésmódosítás

A jogegységi indítványban megfogalmazott kérdések közül még egy esetében elhalasztotta a Kúria az állásfoglalást. Ez a kérdés az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés érvényességének feltételeire vonatkozott. Ezzel kapcsolatban a Kúria korábban már kimondta, hogy az ilyen kikötés csak akkor érvényes, ha a módosítást lehetővé tevő körülmények kellő pontossággal – átláthatóan, a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával – vannak meghatározva. Azóta a gyakorlatban az a kérdés vetődött fel, hogy vajon az átláthatóság követelménye azt jelenti-e, hogy a meghatározás alapján az adósnak magának is képesnek kell lennie kiszámolnia, hogy egy adott körülmény megváltozása milyen mértékű növekedést idéz elő a törlesztő részletben.

Ez a követelmény nem tűnik életszerűnek, és ténylegesen a kölcsönszerződések nem is felelnek meg neki. Ha a Kúria elfogadná ezt a szigorú követelményt, az előzőeket figyelembe véve, a szerződések részleges – az e kikötésekre és az ezek alapján végrehajtott egyoldalú módosításokra kiterjedő – érvénytelenségét eredményezné.

A félreértések elkerülése érdekében: e kikötés esetleges érvénytelensége nem érintené az árfolyamváltozásból adódó törlesztő részlet-növekedést, mert az nem minősül egyoldalú módosításnak; amint fentebb erről szó volt, a ténylegesen fizetett forintösszegtől függetlenül, az adós mindig az eredetileg kirótt összeget törleszti, amely nem változik. Erre a kérdésre a Kúria az Európai Unió Bíróságának korábban említett előzetes döntését kötően fog visszatérni.

A Kúria döntése a jogbiztonságot szolgálja

Dr. Gárdos István szerint összességében bár a jogegységi határozat meghozatalára – eléggé el nem ítélhető módon – erőteljes kormányzati nyomás eredményeként került sor, a Kúria megőrizte függetlenségét, szakmai alapon álló, megfontolt döntést hozott, amely alkalmas arra, hogy orientálja joggyakorlatot. A Kúria jelentős bizonytalansági elemet számolt fel azzal, hogy kimondta a deviza alapú kölcsön jogszerűségét, és rámutatott arra, hogy az egyes esetekben a konstrukció érvényességének elfogadása mellett kell vizsgálni, hogy van-e valamilyen érvénytelenségre vezető körülmény.

A Kúria ezzel, ebben a nagy társadalmi jelentőségű esetkörben, megerősítette a szerződés kötőerejének (pacta sunt servanda) elvét, amely szerint a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően teljesíteni kell.

Ugyanígy nagy jelentőségű az az iránymutatás is, hogy a szerződéseket, ha erre lehetőség van – a hiba orvoslásával vagy az érvénytelenségnek a hibás szerződéses rendelkezésre való korlátozásával – életben kell tartani, azért, hogy az eredeti szerződési cél megvalósuljon, és a felek a szerződés keretei között rendezzék vitájukat – mondta végül dr. Gárdos István.