A zálogjog alapítása a dologi jogok szerzésének rendszerében

Szerző: Dr. Gárdos István - Dr. Csimazia Norbert

letöltés

Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/1. 26-36. o.

A német polgári jog kodifikációjára meghatározó befolyást gyakorló Bernhard Windscheid is elfogadta a szerződés kötelmi jogon túlmutató jelentőségét. Pandekta tankönyvében a tulajdonátruházásnak két elemét különbözteti meg: a tulajdonátruházási szerződést (Eigentumsübertragungsvertrag) és annak külső formáját, a dolog átadását (Übergabe, Tradition).

Savigny nézete Ausztriában és Magyarországon is elfogadásra talált. Az osztrák pandektisták két legjelentősebbike, Joseph Unger és Adolf Exner egyaránt elfogadták a szerződés jogintézményének kötelmi jogon túlmutató jelentőségét, különös tekintettel a dologi szerződésekre. Unger kiemeli a traditio ügyleti, szerződéses jellegét, utal arra, hogy a jogügyletekre vonatkozó szabályok, például a tévedés, kényszer és megtévesztés szabályai a traditio esetében is alkalmazandóak, és támadja azokat a kommentátorokat (például Zeillert), akik szerint a szerződés kizárólag kötelmi jogi jogintézmény lenne és azt állítja, hogy az ABGB szabályozásából ez nem következik. Exner is kiemeli, hogy a természetjogi tanítás és a természetjogi alapon fogant kodifikációk, így a porosz Landrecht (ALR), a francia Code civil és az osztrák ABGB a szerződést – tévesen – kizárólag teljesítési kötelezettséget megalapozó, elfogadott ígéretként, vagyis kötelmi jogi kategóriaként értelmezték. Exner elemzi a kötelmi jogi és a dologi jogi szerződések egymáshoz való viszonyát és kiemeli: lehetséges, hogy egy dologi jogi szerződés egy kötelmi jogi szerződés teljesítése, de magukat a dologi jogi szerződéseket nem lehet teljesíteni, azokból nem származik követelés, illetve kötelezettség. Míg egy kötelmi jogi szerződés (obligatorischer Vertrag) tartalmát tekintve nem más, mint egy ígéret (Versprechen), addig a dologi jogi szerződés (dinglicher Vertrag) tartalmilag maga az adás (Geben). Exner kiemeli továbbá a dologi szerződés egyoldalú jellegét (Einseitigkeit), ti. az egyik szerződő fél részben vagy egészben feladja a dolog feletti uralmát, a másik pedig megszerzi azt. Az esetleges dologi ellenszolgáltatás (például cserénél egy másik dolog tulajdonának átruházása vagy adásvétel teljesítése esetén a pénz átadása) már egy másik dologi szerződés tartalmát képezi, s a két dologi szerződés között a kapcsot egy kötelmi szerződés teremti meg. Exner a traditióval történő jogszerzést, vagyis a traditiót mint dologi szerződést elemző munkájában arra is rámutat, hogy az ügyletként felfogott traditio két elemből áll: a felek dologi jogváltozásra irányuló megegyezéséből és a dolog tényleges átadásából. E két elem úgy viszonyul egymáshoz mint tartalom és forma, összekapcsolódásuk eredményezi a traditiót mint ügyletet. A „tartalomnak” és a „formának” egyidejűleg kell fennforognia: a dologi jogváltozásra irányuló, a tényleges átadás időpontjában meglévő konszenzus szükséges a dologi jog átruházásához, megszerzéséhez.

A magyar szerzők közül Lányi Bertalan Savigny-val egyezően állapítja meg a századfordulón megjelent, Fodor Ármin szerkesztette Magyar magánjog dologjogi kötetében: „A szerződés egyetemes jellegű jogügylet, mely jogrendező hatását a magánjog egész területén érvényesíti, azonban tartalmának határai különbözően vannak megállapítva ahhoz képest, amint a jogviszony, melyet in concreto befolyása alá von, a családi, öröklési, kötelmi vagy a dologi jog körébe tartozik.” Hasonlóan ír Szladits Károly 1933-ban: „Szerződéssel a magánjog minden részében találkozunk. Így dologjogi szerződés a tulajdonátruházás vagy az idegen dologbeli jog alapítása vagy átruházása; családjogi szerződés a házasságkötés, az örökbefogadás; öröklési jogi szerződés az örökségről lemondás, az örökösödési szerződés. Legnagyobb szerepe a szerződésnek a kötelmi jogban van, mint a kötelmi viszonyok legfőbb forrásának. […] Rendelkezésnek nevezzük az olyan jogügyletet, amelynek közvetlen hatása valamely már meglévő jogban beálló változás; tehát: a jog átruházása, megterhelése, másnemű tartalmi módosítása vagy megszüntetése. Ezzel szemben állanak azok a jogügyletek, amelyekkel valaki ilyen rendelkezés megtételére még csak kötelezettséget vállal, míg maga a jogban való változás csak akkor áll be, ha a kötelezett a rendelkező ügyletet is végrehajtja.” Kolosváry Bálint 1938-ban megjelent magánjoga a jogügyletek fajainak bemutatásánál szintén megemlíti, hogy az ügyletek elkülöníthetők dologi, kötelmi, családjogi és örökösödési ügyletekre „az ügyletek által érintett magánjogi viszonyok különbözősége szerint”  csoportosítási szempontként. Villányi-Fürst László A magyar magánjog rövid tankönyve c. munkájában hasonlóan szembeállítja a rendelkező és a kötelező ügyleteket: „A jogügyletek tartalma a jogi helyzetben előidézett változásokat tekintve alapjában véve kétféle lehet: a) vagy közvetlenül érint a jogügylet valamely jogot, akként, hogy azt megszünteti, átruházza, terheli vagy módosítja; ebben az esetben rendelkezésről beszélünk; - vagy pedig b) a jogügylet a jogváltozást csak előkészíti, azáltal, hogy az ügyletkötő fél a jogváltozás létesítésére kötelezettséget vállal: ez a kötelezés. A kötelezés tartalma ezenkívül nemcsak rendelkezésre való kötelezettségvállalás lehet, hanem irányulhat egyéb szolgáltatásra is, pl. munka teljesítésére; vagy állhat új, addig nem létezett jog létesítésében stb.”

Cikkek

Cikkek