A kezesség aktuális kérdései

Szerző: Dr. Gárdos István

A kezesség aktuális kérdései

A kezesség aktuális kérdései

A kezesség funkciója

A most kezdődő cikksorozatunkban a kezességgel kapcsolatos néhány aktuális kérdést tekintünk át. Ebben a cikkben a kezesség általános kérdéseivel foglalkozunk, a következő cikkekben pedig a kezességgel kapcsolatban a gyakorlatban felmerült néhány problémát, valamint a kezesség fizetésképtelenségi eljárásokban való érvényesülését vizsgáljuk meg.

A hitelezési biztosítékok fontos szerepet játszanak a gazdasági életben. Azáltal, hogy fokozzák a hitelezői követelések megtérülésének biztonságát, egyúttal meg is könnyítik a hitelfelvevők részére a hitelhez való hozzájutást. A hitelezési biztosítékokat két nagy csoportra osztjuk: dologi és személyi biztosítékok. A dologi biztosítékok kifejezés egyrészt arra utal, hogy meghatározott vagyontárgy szolgál biztosítékul, másrészt pedig arra, hogy a jogosultat e vagyontárgy tekintetében mindenkivel szemben hatályos (úgynevezett dologi hatályú) kielégítési jog illeti meg. Ezzel szemben, személyi biztosítékok esetén a biztosítékot egy személy pótlólagos kötelezettség vállalása jelenti, amely kötelezettségvállalás e személlyel szemben kötelmi jellegű követelést hoz létre a jogosult számára. A dologi biztosítékok tipikus formája a zálogjog, a személyi biztosítékoké pedig a kezesség.

A kezesség személyi biztosíték, szerződést biztosító mellékötelezettség, amelynek eredményeként a hitelező a követelését nem csak a főkötelezettől, hanem a biztosítékot nyújtó kezestől is követelheti. A kezesség alapvető gazdasági funkciója, hogy biztosítékot nyújt a hitelező számára arra az esetre, ha az adós nem hajlandó vagy nem képes teljesíteni, így különösen, ha fizetésképtelenné válik. A kezesség következtében, mindaddig, amíg a kezes fizetőképes, a hitelezőt nem érinti az adós esetleges fizetésképtelensége, ezt a kockázatot átveszi a kezes.

Kezességvállalás üzletszerű tevékenységként kizárólag pénzügyi intézmény által folytatható, alkalmilag azonban bármely magánszemély vagy vállalkozás vállalhat kezességet. Az állami és költségvetési intézmények kezességvállalására külön szabályok is vonatkoznak.

A kezességi szerződés

Kezesség a hitelező és a kezes közötti kezességi szerződés alapján keletkezik. A kezességi szerződést meg kell különböztetni egyfelől a főkötelezettség alapjául szolgáló szerződéstől, másfelől pedig a kezesség elvállalására való kötelezettség vállalást tartalmazó szerződéstől. A kezességben a főkötelezett (adós) nem fél, bár a kezességi háromszögnek egyik szereplője. Ez a háromszög három egymáshoz kapcsolódó jogviszonyból épül fel. A kezesség okát a főkötelezett és a jogosult (hitelező) közötti jogviszony adja, amelyben – jellemzően a jogosult által nyújtandó szolgáltatás előfeltételeként – a kötelezett számára elő van írva, hogy "állítson" kezest. E kötelezettség illetve feltétel teljesítése érdekében a főkötelezett felkér egy harmadik személyt a kezesség elvállalására. A főkötelezett és a kezes közötti szerződést gyakran elhanyagolják, pedig annak, különösen a kezes szempontjából, komoly jelentősége van. Amint ezt fentebb kifejtettük, a kezes átvállalja a hitelezőtől az adós fizetésképtelenségének kockázatát, ezért a kezes és a főkötelezett közötti viszonyt tartalma szerint tág értelemben vett hitelviszonynak tekinthetjük, amelynek ugyanakkor vannak bizonyos megbízási elemei is. Erre tekintettel gyakran megbízási szerződésnek is nevezik azt a megállapodást, amelyet a főkötelezett köt a kezessel. Hibásan járnak el a felek, ha e szerződés megkötése során figyelmen kívül hagyják e jogviszonynak azokat az elemeit, amelyek azt hitel jellegűvé teszik. Ebben a megállapodásban kerül sor a kezességvállalás ellenértékének meghatározására is (ha nem ingyenes, szívességi kezességvállalásról van szó). A kezességi háromszög harmadik szárát a hitelező és a kezes közötti kezességi szerződés alkotja, amelyben lényegében a kezes helytállási kötelezettségének feltételeit rögzítik.

A kezesség polgári jogi szabályozása

A kezesség tartalmát, azaz a felek egymással szembeni jogait és kötelezettségeit, esetenként, konkrétan, az adott kezességi szerződés határozza meg. A kezességi szerződésre vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 272-276. §-ai tartalmazzák. A Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai általában diszpozitív jellegűek, azaz a felek – a szerződésekre vonatkozó általános szabályok keretei között ‑ szabadon határozzák meg szerződésük tartalmát, így például a kezesség alapján való fizetés feltételeit, a fizetés megtagadásának lehetséges okait. E cikkben ezeket a diszpozitív szabályokat tekintjük át, és esetenként felhívjuk a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyekre a szerződés előkészítése során érdemes külön figyelmet fordítani.

A törvény a kezességgel kapcsolatban speciális alaki követelményt fogalmaz meg. E szerint kezesség csak írásban vállalható. A szerződés tartalmára vonatkozó szabályokról írtaktól eltérően, ettől a követelménytől nem lehet eltérni, azaz az ennek nem megfelelő, például szóbeli kezességvállalás nem érvényes. Érdekes módon azonban a törvény nem a kezességi szerződés érvényességéhez kíván írásbeli alakot, hanem pusztán a kezesség elvállalásához. Nem feltétlenül szükséges tehát, hogy maga a kezességi szerződés írásba legyen foglalva, elegendő, ha a kezes kötelezettségvállalása írásban történik. Ez azt jelenti, hogy a kezességvállalás megfogalmazható akár kétoldalú, akár pedig egyoldalú írásbeli jognyilatkozatként. Az egyoldalú kezességvállaló nyilatkozat alapján persze csak akkor jön létre kezességi szerződés, ha a kezes nyilatkozatát a jogosult megfelelően elfogadja, ez az elfogadás azonban történhet akár szóban, akár pedig ráutaló magatartással is.

A kezesség járulékossága

A kezesség sajátossága a Ptk. 273. §-ában megfogalmazott járulékosjellege. Ez azt jelenti, hogy a kezesség mindig főkötelezettséget feltételez. Nem két külön tartozásról van szó, hanem egyetlen tartozásról, amelynek a teljesítésére a főkötelezett mellett (mögött) a kezes is köteles. A kezes a főkötelezett kötelezettségéért köteles helytállni; ugyanazért a kötelezettségért felel, mint a főkötelezett. Ebből következik, hogy a kezes kötelezettsége a főkötelezettséghez igazodik, továbbá, hogy a kezes a hitelezővel szemben felhozhatja ugyanazokat a kifogásokat, amelyek a főkötelezettet megilletik.

A kezesség járulékosságát a következő példákkal lehet illusztrálni:

- ha a főkötelezett fizetett, a kezesnek nem kell fizetnie;

- ha a főkötelezettség csak meghatározott ideig áll fenn, az idő lejártával a főkötelezettség mellett a kezes kötelezettsége is megszűnik;

- ha a hitelező elengedi a főkötelezett tartozását, akkor a kezesnek sem kell fizetnie;

- ha a főkötelezettnek van beszámítható ellenkövetelése, akkor a kezes is élhet a beszámítási joggal;

- ha a főkövetelés valamely okból (például azért, mert elévült) bírósági úton nem érvényesíthető, akkor a követelést a kezessel szemben sem lehet bírósági úton érvényesíteni.

Gyakori, hogy a kezesség elvállalására már a kölcsön nyújtását megelőzően sor kerül, kölcsön feltétele a kezesség. A kezesség járulékossága nem akadálya annak, hogy a kezességi szerződést a kölcsön folyósítása vagy egyéb esetekben a tartozás keletkezése előtt megkössék, de, értelemszerűen, az ilyen szerződés alapján a kezest mindaddig nem terheli helytállási kötelezettség, amíg a főkötelezettség nem jön létre.

A kezesség járulékosságának megnyilvánulása az is, hogy a kezes kötelezettsége – anélkül, hogy erről a kezességi szerződésben külön rendelkezni kellene ‑ kiterjed a kezesség elvállalása után keletkezett kamatokra és egyéb mellékszolgáltatásokra is. Ettől eltekintve azonban a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállalásakor volt. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a főtartozás alapjául szolgáló szerződés módosítása a kezesség tartalmára nem hat ki. E körül azonban elég sok bizonytalanság van, ezért fontos, hogy a kezességi szerződés egyértelműen határozza meg a kezességvállalás terjedelmét.

A kezesség és a garancia

A kezességtől meg kell különböztetni a teljesítési (fizetési) garanciát, amelyet a Ptk. 249. §-a bankgarancia néven szabályoz, holott – nem üzletszerű jelleggel – nem csupán bank vagy egyéb pénzügyi intézmény, hanem bármely magánszemély és vállalkozás vállalhat garanciát. A garancia természetét és különösen a főkötelezettséghez való viszonyát hosszan lehetne elemezni, itt azonban elegendő csupán annyit megjegyezni, hogy a garancia – a kezességtől eltérően ‑ formálisan nem a főkötelezettség teljesítésére való kötelezettségvállalás, hanem attól független, kizárólag a garanciavállalásban kifejezetten meghatározott feltételektől függő kötelezettség. Gyakorlati hatásában ez azt eredményezi, hogy a garantőr – szemben a kezessel ‑ általában akkor sem tagadhatja meg a fizetést, ha a főkötelezett vitatja a vele szembeni követelést. A garanciát tehát alapvetően nem-járulékos (absztrakt) jellege különbözteti meg a kezességtől.

A kezesség fajtái

A kezességnek két fő fajtáját különböztetjük meg: a készfizető kezességet és az egyszerű vagy sortartó kezességet. Készfizető kezességesetén általában a kezes, a főkötelezett mulasztása esetén, a jogosult felszólítására haladéktalanul köteles a fizetést teljesíteni. Sortartó kezesség esetén azonban a kezes a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a követelés a főkötelezettől behajtható. A törvény nem határozza meg egyértelműen azt, hogy mikor áll be a sortartó kezes fizetési kötelezettsége. A bírói gyakorlat nem követeli meg a főkötelezettel szembeni végrehajtási vagy felszámolási eljárás végig vitelét, általában megelégszik azzal, ha megfelelően valószínűsíteni lehet azt, hogy az adós vagyona nem nyújt fedezetet a kötelezettség teljesítésére. A sortartó kezesség egyik alesete az úgynevezett kártalanító kezesség, amikor a kezes kifejezetten csak arra az esetre vállal fizetési kötelezettséget, ha a jogosult végrehajtást vezet a főkötelezett ellen, és a végrehajtás eredménytelen. Mind készfizető, mind pedig sortartó kezesség esetén célszerű a szerződésben pontosan meghatározni, hogy a kezes fizetési kötelezettsége mikor áll be; azaz erre az esetre is igaz, hogy a szerződés tartalmát nem elsősorban annak megnevezése, hanem az abban írt feltételek határozzák meg.

Többes kezesség

Előfordul, hogy ugyanazért a főkötelezettségért többen vállalnak kezességet. Ilyenkor a kezesek helyzete különbözni fog aszerint, hogy a kezességet egyidejűleg vagy egymást követően, illetve egymásra tekintettel vagy egymásra tekintet nélkül vállalták. Abban az esetben, ha a kezesek a kezességet egyidejűleg vagy egymásra tekintettel vállalták, a helytállási kötelezettségük egyetemleges lesz. Ez azt jelenti, hogy a jogosult valamennyi kezestől együtt vagy bármelyiküktől külön-külön is kérheti a kötelezettség teljesítését. A kezesek perlése esetén a bíróság, a kereseti kérelemtől függően, valamennyi kezest egyetemlegesen vagy pedig a jogosult által kiválasztott kezest fogja marasztalni a teljesítésre. Ha valamelyikük teljesít, akkor a többi kezestől a rájuk eső hányad megtérítését követelheti. Abban az esetben viszont, ha a kezesek a kötelezettséget egymást követően illetve egymásra tekintet nélkül vállalták, a későbbi kezes mindaddig megtagadhatja a tejesítést, amíg a követelés az őt megelőző kezestől behajtható.

Előfordulhat az is, hogy a követelést a kezesség mellett zálogjog is biztosítja. Lehetséges, hogy a zálogtárgyul szolgáló ingó vagy ingatlan dolog illetve követelés a főkötelezett tulajdonában van, illetve őt illeti meg, de az is lehetséges, hogy a zálogkötelezett egy harmadik személy. Ha a főkötelezett és a zálogkötelezett ugyanaz a személy, akkor a sortartó kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a zálogjog érvényesítésére sor nem került. Kérdéses azonban, hogy mi a helyzet akkor, ha a zálogkötelezett a főkötelezettől különböző személy. Ezt az esetet szokták dologi kezességnek is nevezni, és ennek megfelelően, a logikus válasz az lenne, hogy ilyen esetben a zálogkötelezett és a kezes egymáshoz való viszonya megegyezik azzal, mint ami több kezes között áll fenn. A törvény azonban nem rendelkezik erről az esetről. Célszerű ezért, ha ilyen helyzetben a felek a kezességi szerződésben egyértelműen rögzítik a kezes és a zálogkötelezett közötti helytállási sorrendet.

A kezes megtérítési igénye

A törvény úgy rendelkezik, hogy a kezességgel biztosított követelés átszáll a kezesre, ha a kezes a jogosultat kielégíti. Ez az átszállás a felek külön rendelkezése nélkül, a törvény erejénél fogva, bekövetkezik, ezért azt a törvényi engedmény egyik esetének tekintjük. A törvénynek ez a megfogalmazása érdekes és vitatható, hiszen a kezes helytállásával a főkötelezett kötelezettségét teljesíti. A teljesítés legfontosabb joghatása pedig a kötelezettség illetve, másik oldalról, a követelés megszűnése. Megszűnt követelés esetén pedig annak átszállásáról nem beszélhetünk. Természetesen ez nem érinti azt, hogy a kezes teljesítése esetén általában elszámolásra kell, hogy sor kerüljön a főkötelezett és a kezes között, azonban talán helyesebb lenne a követelés átszállása helyett a főkötelezettel szembeni megtérítési igényt előírni a törvényben.

Ha a követelés a kezesség mellett zálogjoggal is biztosítva volt és a zálogjogot a kezesség elvállalását megelőzően alapították, akkor a kötelezettséget teljesítő kezesre nemcsak maga a főkövetelés száll át, hanem az azt biztosító zálogjog is. Ha pedig a jogosult lemond az ilyen zálogjogról, vagy bármely egyéb olyan magatartást tanúsít, amelynek következtében a főkötelezettel szembeni követelés behajthatatlanná válik, akkor a kezes felszabadul helytállási kötelezettsége alól.

A kezesség érvényesítése

Függetlenül attól, hogy a kezesség mögöttes felelősség, amelynek alapján tényleges fizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha a főkötelezett elmulasztja a teljesítést, a törvény, pergazdaságossági megfontolásból, megengedi, hogy a jogosult a főkötelezettet és a kezest együtt perelje.E perben is megmutatkozik azonban a sortartó és a készfizető kezesség eltérő jellege. Míg a készfizető kezes kötelezettsége ilyen közel áll az egyetemleges adóstárséhoz, és ennek megfelelően a bíróság is a főkötelezettel egyetemlegesen fogja marasztalni, addig a sortartó kezes kötelezettsége egyértelműen mögöttes kötelezettség. A sortartó kezes mögöttes helytállási kötelezettsége az ítéletben úgy nyilvánul meg, hogy a bíróság a sortartó kezest csak feltételesen marasztalja, azaz, a sortartó kezes, a főkötelezettel való együttes perlése esetén is csak akkor lesz köteles helytállni, ha a követelés az adóstól illetve az őt megelőző kezesektől nem hajtható be. 

A főkötelezett perlése kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a kezes ‑ bár helytállási kötelezettsége főszabályként kiterjed a főkötelezettséghez kapcsolódó és a kezesség elvállalás után esedékessé vált mellékszolgáltatásokra is ‑ a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a jogosult őt a kereset illetve a végrehajtás megindítása előtt felszólította a teljesítésre. A kezes ilyenkor tehát eldöntheti, hogy bevárja a per kimenetelét, kockáztatva ezzel azt, hogy a felmerült költségekért is helyt kell állnia, vagy fizet a hitelezőnek.