A folyami fuvarozó felelőssége a magyar jogban

Szerző: Dr. Kovács Zsolt

letöltés

Magyar Jog, 1994/2. 74-82. o.

A folyami fuvarozó felelőssége a magyar jogban

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

E cikk megírásának ötlete egy 1993 tavaszán tartott találkozó alkalmával vetődött fel. A találkozót egy IVR (International Vereinigung des Rheinschffarts) nevű, a rajnai folyami hajózásban érdekelt szervezetek (hajótulajdo­nosok, biztosítók) érdekképviseleti szerve hozta létre tagjai és a dunai hajózásban érdekelt szervezetek és intézmények részvételével A találkozó apropóját a Duna-Majna-Rajna csatorna megnyitása adta, mely az eddig egymástól herme­tikusan elzárt piacok és jogrendszerek szükségszerű találko­zását, néha óhatatlan ütközését is magává! hozta, illetve hozhatja.
A találkozó célja az egyes országok, folyami fuvarozás terén érvényesülő szabályainak összehasonlító vizsgálata volt, elsősorban a polgári jogi felelősség kérdésére összpon­tosítva. Ez szükségessé tette az erre vonatkozó magyar joganyag áttekintését is, melynek-megtisztelő feladata ne­kem jutott. Az így összegyűlt anyag szolgált alapul jelen cikk megírásához.

1.         FELELŐSSÉG A SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁROKÉRT

E felelősségi forma, tekintetében, a folyami fuvarozóra nézve a magyar jog, ellentétben például a német joggal, nem tartalmaz speciális szabályokat. így erre a Ptk.-nak a deliktuális felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.
Ezen belül is azonban a Ptk. említett rendelkezései közül a veszélyes üzemi felelősség szabályai (345. és 346. §) alkalmazandók, mivel a belvizi hajó mint gépi meghajtású jármű üzemeltetése egyértelműen fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül (lásd Ptk. Kommentár 863. old.).
A belvizi hajó üzemeltetője, s így a belvízi fuvarozó is tehát nem vétkességi, hanem szigorúbb, tárgyi felelősséggel tartozik az ily módon okozott károkért. (?)
Egy kivétel azonban van a fenti szabály alól, nevezetesen a belvizi hajók összeütközése, mely esetben az 1973. évi 28. számú tvr.-rel kihirdetett 1960. évi genfi egyezmény szabá­lyozza a felelősség kérdését. Ez egyértelműen úgy rendelke­zik, hogy az ütközésben részes hajók kártérítési felelőssége csak vétkességük esetén állapítható meg, továbbá kimondja azt is, hogy az egyezményben részes tagállamok joga. a vétkesség vélelmét nem állíthatja fel.

2.         SZERZŐDÉSES FELELŐSSÉG

2.1       Személyfuvarozás

2.1.1    Jogszabályi háttér

A személyfuvarozást a Ptk. nem valódi fuvarozási szerző­désként kezeli, mivel 506 §-ának (3) bekezdésében az ilyen szerződésekre, jogszabály eltérő rendelkezéseinek, hiányában a vállalkozás szerződés szabályait rendeli alkalmazni.
Az eltéréseket megfogalmazó jogszabály a 10/1971. {XII. 16.) KPM számú rendelet, mely leginkább a fuvarozási szerződés létrejöttével és a fuvarozás lebonyolításával kap­csolatos technikai kérdéseket szabályoz (pl. utazásból kizárt és feltételesen fuvarozható személyek, menetrend, menet­jegy kötelező tartalma stb.).
A szabályzat különböztet kézipoggyász és útipoggyász között. Az útipoggyászt a fuvarozó fuvardíj ellenében fuvarozza, azzal kapcsolatos felelősségére a szabályzat 15 §-ának (7) bekezdése alapján az árufuvarozási szabályzat rendelkezései irányadók, tehát lényegében árufuvarozásnak tekinti e fuvarozást a szabályzat.

2.1.2    A felelősségi szabály

A fuvarozó fő kötelezettsége az utast a menetjegyben feltüntetett célállomásra a menetrend szerinti időben eljut­tatni.
A Szabályzat a fuvarozó lehetséges felelősségének csak egy viszonylag szűk szeletét szabályozza. Nevezetesen azt az esetet, amikor a fuvarozó a szerződést oly módon nem teljesíti, hogy az utast a célállomásig nem juttatja el. Ez esetben a fuvarozót az áru fuvarozóéhoz hasonló quasi objektív,.felelősség terheli, mely alapján a szerződés nem teljesítése miatt felel az utassal szemben, kivéve, ha bizonyítja, a jogszabályban foglalt mentesítő körülmény fennálltát. Szigorúbb azonban a felelőssége az árufuvarozóénál annyi­ban, hogy mentesülése csak szűkebb körben lehetséges.
A fuvarozó azonban természetesen felel a szerződésszegés egyéb eseteiben is. Itt elsősorban az utas. illetve kézipoggyá­szának a fuvarozás során való károsodása, valamint a (menetrendhez viszonyított) fuvarozói késedelem miatti felelősség jut szerephez.
Ha az utas személyében vagy kézipoggyászában bekövet­kezett kár a tevékenység fokozott veszélyességével össze­függ, a fuvarozó a Ptk, 318. § (1) bekezdése alapján a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabá­lyai-, méghozzá álláspontom szerint a veszélyes üzemre vonatkozó szabályai szerint felel az okozott kárért.
Késedelem esetén, melyre nézve a fuvarozó felelősségét, a Szabályzat 7, § (1) bekezdése alapozza meg ("a fuvarozó menetrendet készíteni és azt megtartani köteles''), álláspon­tom szerint a kötelezett! késedelemnek a Ptk. 299. §-ában foglalt jogkövetkezményei alkalmazandók, mely a fuvarozó vétkességi felelősségét jelenti.

2.1.3    A felelősség mértéke

A szerződés nem teljesítése esetén a fuvarozó a menetdíj (jegyár) mértékéig felelős. Az utas választása szerint akár a menetdíj meg nem tett szakaszra eső részét, akár az indulási állomásra való vissza szállítását és a teljes menetdíj visszatérítéséi, követelheti.
A szerződésszegéssel okozott (károkozás vagy késedelem folytán beállt) kár esetén a fuvarozói felelősség mértéke a deliktuális felelősség szabályai szerint alakul. E tekintetben a személyfuvarozó helyzete számottevően kedvezőtlenebb, mint. az árufuvarozóé. íj kinek felelőssége jellemzően a fuvarozott áru értéke, vagy késedelem esetén a fuvardíj erejéig áll fenn.

2.1.4.   Mentesülési okok, felelősség kizárás

A fuvarozó a szerződés nemteljesítése esetén beálló felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az utazási akadályt erőhatalom vagy olyan ok idézte elő, amelyet a fuvarozó el nem háríthatott.
A szerződésszegéssel okozott kár tekintetében el kell választanunk egymástól az utasnak (személyében vagy poggyászában) okozott kárt és a késedelemmel okozott kárt. Az előbbi esetben a fuvarozó a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint mentesülhet, vagyis, ha bizonyít­ja, hogy a kárt tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, míg késedelem esetén, tekintve, hogy a kötelezetti késedelemért való felelősség vétkességi felelősség, annak bizonyításával mentesülhet a fuvarozó, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Figyelemmel arra. hogy a személyfuvarozó tipikusan jogi személy, a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség kizárásról a Ptk. 314. § (2) bekezdés tiltó szabálya folytán nem lehet szó.

2.1.5    Elévülés

Az elévülés tekintetében speciális szabályt nem találunk, így itt általános 5 éves, illetve a hajózás, mint veszélyes üzem általi károkozás esetén 3 éves elévülési idő érvényes. A jogi személyek közötti egy éves határidő is esetlegesen alkalma­zásra kerülhet, ha pl. a személyszállító hajót valamely jogi személy béreli ki egy útra.

2.2       Árufuvarozás

2.2.1    Jogszabályi háttér

A belvízi fuvarozásra, akárcsak más fuvarozási ágakra nézve, az általános szabályokat a Ptk. XLI fuvarozási szerződésekkel foglalkozó fejezete tartalmazza.
Ez azonban 506. §-ának (2) bekezdésében úgy rendelke­zik, hogy hajózási (és légifuvarozási vállalat fuvarozási szerződéseire a fejezet rendelkezései csak annyiban iránya­dók, amennyiben jogszabály, nemzetközi szerződés, egyez­mény vagy szabály másként nem rendelkezik.
Bár nemzetközi szerződés vagy egyezmény, legalábbis olyan, amelyhez hazánk csatlakozott volna, e téren nincs, van azonban jogszabály, méghozzá a Hajózás Árufuvarozá­si Szabályzata (HÁSZ), melyet a közlekedési és postaügyi miniszter az 1/1957. (ÍV. 20.) KPM számú rendelettel bocsátott ki. E rendelet részletesen szabályozza a belvízi fuvarozási szerződésekkel kapcsolatos kérdéseket, közöttük természetesen a témánk szempontjából fontos felelősség kérdéseit is A szabályzat személyi hatálya a Magyar Köztársaság területére bejegyzett hajózási vállalkozásra, tárgyi hatálya a hajózási árufuvarozási tevékenységre terjed ki. A külföldet érintő árufuvarozásra azonban a szabályzat rendelkezései csak annyiban alkalmazandók, amennyiben a felek megállapodása, vagy nemzetközi egyezmény eltérően nem rendelkezik.

A Ptk. és a HÁSZ mellett a harmadik fontos, a belvízi fuvarozást érintő jogi instrumentum az ún. Pozsonyi Megál­lapodás a Dunai Árufuvarozás Általános Feltételeiről (DÁF). Ez egy magánjogi megállapodás, tehát nem nemzet­közi egyezmény a kormányok között, melyet a Dunamenti országok hajózási vállalatai kötöttek egymással, s melyben az érintett vállalatok arra vállalnak kötelezettséget, hogy az. általuk a dunai áruforgalomban kötendő nemzetközi árufu­varozás szerződésekben a DÁF alkalmazását kötik ki. A DÁF részletes szabályokat tartalmaz az áru és speciálisan a konténerfuvarozás szerződési feltételeiről, ideértve termé­szetesen a felelősség kérdését is, valamint az alkalmazandó tarifákról és számos egyéb technikai kérdésről. A DÁF a magyar fuvarozó által végzett nemzetközi fuvarozásra, álláspontom szerint, a Ptk, Kommentárban foglaltakkal ellentétben nem a Ptk. 506. § (1). illetve (2) bekezdése alapján, hanem a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján, abban az esetben alkalmazandó, ha a fuvarozó a DÁF alkalmazá­sát (pl. ennek a fuvarlevélen való feltüntetésével) kifejezetten kikötötte. A jelenlegi helyzetben, mikor a magyar belvízi fuvarozást szinte kizárólag a MAHART bonyolítja, aki a Pozsonyi Megállapodásnak tagja és így ezt köteles alkal­mazni, a DÁF a nemzetközi belvízi fuvarozásokra szinte kivétel nélkül alkalmazandónak tekinthető.
Ez azonban nem menti fel az esetleges jogvitában eljáró bíróságot az alól, hogy megvizsgálja hogy az adott fuvaro­zási szerződésre nézve a felek a DÁF alkalmazását kikötöt­ték-e,
A Pozsonyi Megállapodást első ízben 1955-ben kötötték meg, azt minden évben az érintett hajózási vállalatok igazgatói konferenciája vizsgálja felül. Legutóbbi változása 1990-ben történt, majd 1991. január 1-i hatállyal módosí­tották az addig rubelben megadott értékeket svájci frankban megadott értékre.
Fentiek alapján a felelősség egyes kérdéseinek tárgyalásá­nál egymástól elválasztva kell kezelnünk a belföldi fuvaro­zást, amelyre a Ptk, es a HÁSZ szabályai érvényesülnek, valamint a nemzetközi fuvarozást, melyre a Ptk. és a HÁSZ szabályai mellett tipikusan vonatkoznak a DÁF szabályai is.

2.2.2.   A felelősségi szabály

A belvízi fuvarozó fuvaroztatóval szembeni felelőssége tipikusan három formában jelentkezhet. A fuvarozó a fuvarszerződés alapján köteles az árut épségben rendeltetési helyére juttatni, ebből következően szerződésszegésnek mi­nősül és a fuvarozó felelősségét vonja maga után, ha az áru károsodott állapotban kerül kiszolgáltatásra (sérülés, részle­ges vagy teljes elveszés, megsemmisülés), e felelősség tehát az árukárért terheli a fuvarozót. A fuvarozó az árut meghatározott idő alatt köteles a rendeltetési helyére eljut­tatni így felelősség terhelheti késedelemért is. Ezen túlmenő­en a fuvarozási szerződés, illetve a mögöttes jogszabályok egyes további kötelezettségeket is megállapítanak a fuvarozó terhére (pl. részére átadott árukísérő okmányok megfelelő felhasználása, hajótér tiszta állapotban való kiállítása), melyek megszegése szintén alapul szolgálhat a fuvarozó felelősségének megállapításához. Mivel az egyes formákra nézve a felelősségi szabályok eltérő tartalmúak, ezek elkülö­nített tárgyalása szükséges.

2.2.2.1             Belföldi fuvarozás

A)        Árukárok
A HÁSZ 49. cikkelye a Ptk. 501. §-át megismételve úgy rendelkezik, hogy :a fuvarozó felelős azért a kárért, amely az. árunak teljes vagy részleges elveszése, megsemmisülése vagy megsérülése folytán a felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett". Eszerint tehát a belvízi fuvarozó felelőssége nem vétkességi, hanem a többi fuvarozóhoz hasonlóan egyfajta sajátos fokozott felelősség, melynek lényege abban áll, hogy felelős az áruban a fuvarozás alatt keletkezett kárért, kivéve ha bizonyítja a jogszabályban meghatározott mentesítő okok valamelyikének fennálltát.
B)        Késedelem
Mivel a belvízi fuvarozásban más fuvarozási módokkal ellentétben az erre vonatkozó jogszabály a fuvarozás teljesí­tésére határidőt nem szab meg (ld. HÁSZ 31. cikk 2. §) a fuvarozó késedelméről elsősorban abban az esetben beszél­hetünk, ha a fuvarozási szerződés szerint a felek megállapo­dása alapján az árut meghatározott időn belül kell rendelte­tési helyére juttatni.
Természetesen ilyen határidő hiánya sem jelenti azt, hogy a fuvarozó kedve szerinti időpontban és idő alatt végezhetné a fuvarozást. A Ptk.-nak a kötelezett késedelembe ejtésére vonatkozó szabályai helyett azonban feladó csak azon szabályra támaszkodhat, mely szerint az árut további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti, ha a feladástól számított 60 napon belül a fuvarozó az árut nem szolgáltatja ki (HÁSZ 52. cikk). Ez esetben azonban már nem késede­lemről, hanem az előző pontban említett árukárról (elveszés­ről) van szó.
A szerződésben vállalt határidő be nem tartásáért, akár­csak a fuvarozói késedelem másik formájáért, a fuvar­eszköz késedelmes kiállításáért, tehát a késedelemért a fuvarozót, a Ptk. 299. § (1) bekezdése szerinti vétkességi felelősség terheli, mivel e tekintetben speciális szabály nem lévén a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai alkalmazandók. Speciálisan alakul azonban a felelősség mértéke (lásd később).
C)        Egyéb szerződésszegésért való felelősség
E körben ugyancsak a szerződésszegésekért való felelős­ség általános szabályai szerinti vétkességi felelősség terheli a fuvarozót.

2.2.2.2 Nemzetközi fuvarozás

A)        Árukár
E tekintetben a DMF alapján is fokozott fuvarozói felelősség és nem vétkességi felelősség terheli a fuvarozót. Ez azonban két szempontból is a HÁSZ-ban foglaltaktól eltérő sajátosságokkal rendelkezik.
Egyfelől a fuvarozót mentesítő okokat taxatíve felsorolja a DÁF, így nem kerülhet alkalmazásra a HÁSZ (és a Ptk.) generálklauzulája, mely szerint a fuvarozó akkor is mente­sül, ha a kár „annak következtében állott elő. hogy a feladó, a címzett vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható".
Másfelől a bizonyítási teher a HÁSZ szabályaitól eltérő­en, a fuvaroztatóra terhesebben alakul (lásd később).
Lényeges különbség továbbá, hogy a fuvarozót csupán vétkességi felelősség terheli, ha az áru a kirakóhelyre az árufeladó sértetlen plombáival, teljes és ép csomagolásban, útközbeni felnyitásra utaló nyomok nélkül érkezett, vagy a feladó által rendelt kísérővel fuvarozták. Ez esetben ugyanis a fuvarozó az árukárért csak akkor felelős, ha a címzett bizonyítja, hogy az a fuvarozó hibájából következett be.
B)        Késedelem
A belföldi fuvarozástól eltérően a nemzetközi belvízi fuvarozásban a fuvarozási (.,áru továbbítási"') határidők pontosan meg vannak szabva. Ezeket a DÁF 4. sz. mellék­lete tartalmazza, tehát amennyiben a fuvarozási szerződést a DÁF-ra való utalással kötötték, a fuvarozó teljesítésével késedelembe eshet.
Ez a felelősség azonban, ismét csak ellentetten a belföldi fuvarozás szabályaival nem vétkességi, hanem fokozott felelősség, mivel a fuvarozó csak a DÁF 12, cikk 9. és 10. pont szerinti mentesülési okok fennállta esetén szabadul a felelősség alól. Fokozott felelősség terheli a fuvarozót a fuvareszköz késedelmes kiállításáért is, mely alól a DÁF 11. cikk 6 és 7. pontjában megjelölt kimentő okokra hivatkozással mentesülhet.
C)        Egyéb szerződésszegés
A DÁF is tartalmaz a fuvarozó főkötelezettsége (az áru épségben, teljes mennyiségben és a megszabott határidőben a rendeltetési helyre való eljuttatása) mellett a fuvarozót terhelő mellékkötelezettségeket, ezek megszegéséhez azon­ban semmiféle speciális jogkövetkezményt nem fűz, így a DÁF hátteréül szolgáló HÁSZ, illetve Ptk. szabályai alkalmazandók, vagyis a fuvarozót e kötelezettségek megszegéséért vétkességi felelősség terheli.

2.2.3.   A felelősség alapjául szolgáló körülmények megállapítása

Ez a pont azért igényel külön kiemelést, mert az általános felelősségi szabályokhoz képest meglehetősen speciálisan szabályozott, ugyanakkor erőteljesen érinti a fuvarozó felelősségét.
A fuvarozó az áru mennyisége tekintetében azért felelős, hogy a fuvarozásra átvett mennyiségű árut szolgáltassa ki a rendeltetési helyen. Az, hogy ez ténylegesen meg történt-e, az áru mennyiségének két időpontban (a fuvarozásra való átvételkor, illetve a kiszolgáltatáskor) való összehasonlításával állapítható meg.

2.2.3.1             Belföldi fuvarozás

A fuvarozó, akárcsak más fuvarozási módoknál, itt is az árunak; a fuvarlevél szerint átvett mennyiségben és sértetlen állapotban való kiszolgáltatására köteles.
Az átvett mennyiséget (az áru súlyát) a feladó bevallása, vagyis a fuvarlevélbe tett bejegyzése alapján állapítják meg. A fuvarozó (a hajózási, vállalat) súlymegállapítást csak a feladó fuvarlevélbe bejegyzett kívánságára végez. A feladó által bevallott, a fuvarlevélben foglalt adatok azonban egymagukban a fuvarozó ellen nem bizonyítanak, csak akkor, ha azokat a fuvarozó ellenőrizte és helyességüket a fuvarlevélben, illetve merülési jegyzőkönyvben igazolta (HASZ 29. cikk). Ahhoz tehát, hogy a fuvarozó felelőssége az átvett mennyiségért ténylegesen fennálljon, szükséges az ö külön aktusa is. Tovább szűkíti a fuvarozó felelősségét a fuvarlevélbe bejegyzett adatokhoz képest a HÁSZ 29. cikkelye, mely szerint, ha a berakáskor a súlyt merülés alapján állapították meg (uszályrakomány, illetve 15 000 kg-ot meghaladó súlyú részrakomány), a fuvarozó csak az ugyanilyen módon megállapított súlykülönbözetért felel, még akkor is, ha az átvett mennyiséget igazolta.
Az áru kiszolgáltatása során is főszabályként a fuvarozta­tó kívánságára állapítja meg az áru állapotát, illetve súlyát a hajózási vállalat. Külön kívánság nélkül is köteles azon­ban erre a vasúti fuvarozáshoz hasonló módon, ha a jogosult (feladó vagy címzett) az áru sérülését vagy súlyhiányát állapítja meg, vagy ilyen kár fennállását a hajózási vállalat gyanítja. A ,,kárállítás" folytán végzett súlymegálla­pítás eredménye azonban csak a fent említett; korlátok között használható fel a fuvarozó ellen.

2.2.3.2. Nemzetközi fuvarozás

A belföldi fuvarozással ellentétben itt a főszabály az, hogy a fuvarozó a be- és kirakás során külön kívánság nélkül is megállapítja a küldemény mennyiségét.
Tágabb körben alkalmazandó azonban az azonos mérési mód szabálya. Nem csak a merülés alapján, hanem a bármely módon végzett súlymegállapítás esetén sem felel a fuvarozó az áru tömegének eltéréséért, ha a berakáskor és a kirakáskor az áru mennyiségét eltérő módon állapították meg.
Ehhez járul még a szóródó és ömlesztett áruk, valamint a tankhajóban fuvarozott folyékony áruk tekintetében az a szabály, mely szerint a fuvarozó csak azon árumennyisé­gért felel, melyet a berakási kikötőben végzett merülési, illetve tankmérés alapján felvett jegyzőkönyv igazol (DÁF 7. cikk 11. és 12. pont).

2.2.4.   A felelősség mértéke

2.2.4.1. Belföldi fuvarozás

A)        Árukár
A felelősség mértéke a Ptk. fuvarozásra irányadó szabá­lyaihoz és a más fuvarozási módokra vonatkozó szabályza­tokban foglaltakhoz hasonlóan alakul.
Legfontosabb jellemzője, hogy a fuvarozó felelőssége az áru értékének és elveszés vagy megsemmisülés esetén ezen felül az elveszett árura vonatkozó fuvardíjnak erejéig áll fenn: tehát korlátozott, ha a kártérítési felelősség általános szabályaival vetjük össze, melynek alapján az elmaradt haszon és a kár kiküszöbölésével felmerült költség is érvényesíthető. Az áru sérülése esetén a fuvarozó választása szerint kijavításra vagy az értékcsökkenés kiküszöbölésére köteles, azzal a korláttal azonban, hogy az ily módon őt terhelő felelősség nem haladhatja meg az áru elveszése, illetve megsemmisülése esetén fennálló felelősségét (áru értéke + fuvardíj),
A kártérítés összegszerű korlátozására a fuvarozónak nincs lehetősége, mivel mint jogi személy a szerződésszegé­sért való felelősségét külön jogszabályi engedély hiányában nem korlátozhatja (Ptk. 314. § (2) bek.), kivéve ha a korlátozásért cserébe az ellenszolgáltatás megfelelő csök­kentését vagy más előnyt nyújt. Ez utóbbi lehetőségét alkalmazza a belvízi fuvarozásra a HÁSZ 53. cikke, mely lehetővé teszi, hogy ha a hajózási vállalat kivételes díjszabá­sában az általános díjszabással szemben kedvezőbb feltéte­leket vagy díjmérséklést állapít meg, az árukár esetén fizetendő kártérítés összegét korlátozza.
A szándékos károkozás esetén a fuvarozó a kártérítési felelősség általános szabályai szerint a teljes kár megtérítésé­re köteles.
Sajátos szabály érvényesül a felelősség mértékére nézve abban az esetben, ha a hajózási vállalat a küldeményt a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére anél­kül vette át, hogy erre a feladó írásban utasította volna. Az ilyenkor bekövetkezett árukár eseten a fuvarozó a felelősség alól egyébként nem tudna mentesülni, mivel kimentési oknak a HÁSZ csak a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányosságát ismeri el, a feladónak a kár bekövetkeztében való nyilvánvaló közrehatására tekintettel azonban a HÁSZ úgy rendelkezik, hogy a kárt fele részben a hajózási vállalat fele részben pedig a feladó viseli.
B)        Késedelem
E tekintetben a HÁSZ a Ptk. fuvarozási fejezetének késedelemre vonatkozó szabályát (500. §) veszi át, mely szerint a fuvarozó késedelem esetén legfeljebb a fuvardíj összegének erejéig terjedő kötbért köteles fizetni, melyen felüli kárát a fuvaroztató csak akkor érvényesítheti, ha a határidőben való teljesítéshez fűződő érdekét a fuvarozóval közölte és a hajózási vállalat a határidő megtartását írásban vállalta.
A HÁSZ e szabályokat annyiban egészíti ki, hogy pontosan meghatározza a kötbér mértékét, mely feladatot a Ptk. az egyes szabályzatokra hagyja, csak annyit mondva, hogy „a késedelem tartamához mért összegű" kötbért tartozik a késedelmes fuvarozó fizetni. Ezt a HÁSZ a késedelem minden napja után a fuvardíj 1/10-ében határoz­za meg.
Röviden foglalkoznunk kell még itt azzal a kérdéssel, hogy a késedelem és az árukár jogkövetkezményei mennyi­ben alkalmazhatók egymás mellett. A teljes elveszés a késedelem következményeinek alkalmazását kizárja, ilyen esetben tehát a feladó vagy címzett a fuvarozási határidő túllépése miatt igényt nem támaszthat. Részleges elveszés esetén a késedelem következményei alkalmazhatók; de a késedelmi kötbér összegének meghatározásánál csak a kiszolgáltatott küldeményre eső fuvardíjat lehet alapul venni. Az áru sérülése esetén a késedelem következményei korlátozás nélkül alkalmazhatók.
A HÁSZ az áru megsemmisülése esetére nem rendelkezik arról, hogy a késedelem következményei mennyiben alkal­mazhatók, azonban álláspontom szerint ez az eset az elveszéssel esik egy megítélés alá.
C)        Egyéb szerződésszegés
A szerződésszegésért való felelősség általános szabályai alkalmazandók, melyek a szerződésszegéssel okozott kár tekintetében a polgári jogi kártérítési felelősség szabályaihoz vezetnek vissza. Figyelmet érdemel itt még a Ptk. 314. § (2) bekezdése is, mely jogi személy részére, esetünkben pedig a fuvarozó jelenleg feltétlenül. de valószínűleg a jövőben is tipikusan jogi személy lesz, megtiltja szerződésszegésért való felelősségének korlátozását, illetve kizárását, melynek kö­vetkeztében az ilyen szerződési feltétel érvénytelen lesz.

2.2.4.2. Nemzetközi fuvarozás

A)        Árukár
A fuvarozó felelőssége itt is az áru értékéhez igazodik, ennek alapján a fuvarozó elveszés vagy megsemmisülés esetén az elveszett vagy megsemmisült áru értékének, sérülés esetén pedig az értékcsökkenésnek a megtérítésére köteles. Az áru értékét a fuvaroztató/feladó számlája alapján kell meghatározni.
Fontos eltérést tartalmaz a belföldi fuvarozás szabályai­hoz képest a DÁF 12. cikkelyének 5. pontja. Ez alapján csomagolt és darabáru esetén az elveszett vagy sérült árudarab utáni kártérítés mértéke ugyancsak a tényleges (számla szerinti) értékhez igazodik, azonban ha az ilyen áru értéke a fuvarlevélen nem került feltüntetésre, a kártérítés nem haladhatja meg árudarabonként (értsd: a fuvarlevélben feltüntetett, egységenként) az 500 svájci frankot.
Említést érdemel itt egy sajátos probléma. Az idézett felelősségkorlátozó rendelkezést tulajdonképpen egy ma­gánjogi szerződés (lásd fent) tartalmazza. E szerződésekre viszont magyar fuvarozó esetén vonatkozik a Ptk. azon rendelkezése, mely jogi személyek részére a szerződésszegé­sért való felelősség kizárását vagy korlátozását tilalmazza (Ptk. 314. § (2) bek.). Bár a hajó üzemeltetése veszélyes üzem, ez csak a szerződésen kívül okozott károk esetére teszi lehetővé a dologi károk tekintetében a felelősségkizárást vagy korlátozást. Ennek következtében magyar fuvaro­zó szerződésében a Pozsonyi Megállapodás e rendelkezése érvénytelen lenne. A kérdés megoldása az 1978. évi 8. tvr. 1. § (2) bekezdésének és 15. §-ának együttes alkalmazásában rejlik. Az elsőként említett jogszabályhely a tvr. hatályát kiterjeszti a nemzetközi árufuvarozási tevékenységre, abban az esetben, ha azt belföldi végzi. A 15. § viszont lehetővé teszi a felelősség kizárását vagy korlátozását a jogszabály-hatálya alá tartozó területen.
B)        Késedelem
Akárcsak a belföldi fuvarozásban, itt is korlátozott a fuvarozónak a Pozsonyi Megállapodásban meghatározott fuvarozási határidő be nem tartásában jelentkező késedele­mért való felelőssége. Kedvezőbb a fuvarozóra nézve e szabály, mert legfeljebb a fuvardíj 25%-ig terjedhet.
A fuvarozó késedelme esetén meghatározott összegű, a fuvarozott áru mennyiségéhez igazodó bírságot köteles fizetni a késedelem minden napjára.
C)        Egyéb szerződésszegés
Jellemzően itt is a szerződésszegéssel okozott teljes kár térítendő. E főszabály alól a legfontosabb kivétel a berakást és kirakási határidők túllépése esetén fizetendő hajóállás­pénz, melyet a Megállapodás Összegszerűen meghatároz.

2 2.5     Mentesülés a felelősség alól

Mint azt már fentebb említettem, a fuvarozó árukárokért való felelőssége a szerződéses felelősség általános szabályai­hoz képest speciális, fokozott felelősség, melynek lényege, hogy a fuvarozó felelőssége fennáll az áruban a fuvarozás során bekövetezett kárért, mely felelősség alól csak az előre megszabott (törvényben, szabályzatban vagy ezek keretei között a fuvarozási szerződésben) mentesülési okok bizo­nyítás esetén mentesül.
A fuvarozói felelősség fokozott volta, elsősorban abból a tényből fakad, hogy az áru kikerül tulajdonosának őrizete alól és a fuvarozás időtartamára a fuvarozó őrizetében áll. Ugyanakkor azonban nyilvánvalóan meghaladná a fuvaro­zói felelősség jogpolitikailag kívánatos mértékét, ha a fuvarozó saját magatartásával össze nem függő okból bekövetkezett árukárokért is minden esetben felelősséggel tartozna. Ezért a főszabály alól a mentesülési okok több irányban teremtenek kivételeket.
Az elsőként említendő mentesülésre vezető körülmény a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok. Ez lényegében megegyezik a veszélyes üzem; felelősség esetén érvényesülő kimentési okkal. így ha csak ez a mentesülési ok állna fenn, a fuvarozót lényegében a felelősség e speciális fajtája terhelné. A fuvarozó felelőssége azonban, bár fokozott az általános vétkességi felelősséghez képest, vagyis éppen az áru birtokánál fogva, az általánosnál magasabb elvárhatósági mércének kell megfelelni az áru károsodástól való megóvása tekintetében, a fokozott ve­széllyel járó tevékenység folytatójának felelősségi szintjét azonban nem éri el.
A felelősségi mércét két irányban csökkentik a fuvarjogi szabályok.
Egyfelől az áru jogosultjának (feladó vagy átvevő) tevé­kenysége következményei alól mentesítik a fuvarozót. Ide tartoznak: a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányos­sága; a jogosult által végzett rakodás, azon eset, ha a jogosult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Másfelől, s ez sajátos fuvarjogi intézmény, a fuvarozó nem felel azért a kárért sem, mely az áru belső tulajdonsá­gából fakad.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a fuvarozó a tevékenységével összefüggő, bár neki nem szükségképpen felróható okból keletkezett kárért felel az áru jogosultja félé, ideértve azt az esetet is, amikor a kárt harmadik személyek magatartása (pl. baleset) okozta.
Itt kell szólnunk egy további, a fuvarozó felelősségét érintő problémáról is. A fuvarozó felelőssége ugyanis már eleve az árunak nem minden káráért, hanem csak a fuvarozás tartama alatt bekövetkezett káráért áll fenn. Ez a körülmény ugyan nem mentesülési ok, hanem a felelősség fennálltának előfeltétele, mégis végeredményben ugyanoda vezethet, mint valamely mentesülési ok fennállta. Azt, hogy az árukár a fuvarozás időtartama alatt következett be, a jogosultnak kell bizonyítania, a fuvarjog azonban jelentősen megkönnyíti helyzetét, amikor vélelmet állít fel amellett, hogy az áru a fuvarlevélben foglalt mennyiségben és minő­ségben átvételre került. Ha a fuvarozó az árut nem a fuvarlevélben foglaltak szerinti mennyiségben és állapotban szolgáltatja ki, ezt úgy tekinti, hogy az eltérés a fuvarozás időtartama alatt keletkezett.

2.2.5.1. Belföldi fuvarozás

A fentiekben említettekhez képest külön mentesülési okokat a HÁSZ nem tartalmaz, nevesíti azonban a fuvarozó mentesülésére okot adó körülmények két, speciálisan a belvízi fuvarozáshoz kapcsolódó csoportját.
A feladó vagy a jogosult nem az adott helyzetben elvárható eljárása körében [HÁSZ 50. cikk 1. § e) pont] a fuvarozó mentesül akkor is, ha olyan árut adtak fel nyitott uszályban, melyben ennek következtében kár keletkezhet. (Ide tipikusan a nedvességre, esőre érzékeny áruféleségek tartoznak.)
Az áru belső tulajdonságából eredő kár (hiány) egy speciális esetkörét szabályozza az 50, cikkely 3, §-a, mely szerint a természetüknél fogva a fuvarozás folytán súlyveszteséget szenvedő árukban beállt súlyhiány esetén a fuvarozó csak a hiány szabályzatban meghatározott mértékét megha­ladó részéért (mely lényegében a természetes súlyveszteség vélelmezett mértéke) felel. Az áru jogosultja azonban meg­foszthatja a fuvarozót a mentességtől is, ha bizonyítja, hogy a súlyveszteséget nem a mentesség alapjául szolgáló körül­mények (vagyis nem áru sajátossága) okozták.

2.2.5.2. Nemzetközi fuvarozás

A Pozsonyi Megállapodás (12. cikkely 6. pont) lényegé­ben a belföldi fuvarozásban érvényesülő mentesülési okok­hoz hasonló körben teszi lehetővé a fuvarozó mentesülését. Eltérések az alábbiak tekintetében tapasztalhatók;
A)        A fuvarozó nem a tevékenységi körén kívül eső elhárít­hatatlan ok fennálltának bizonyításával szabadulhat felelőssége alól, hanem ennek konkrétabban meghatá­rozott, a Megállapodásban felsorolt eseteiben, úgymint:

  • vis maior (tipikusan természeti eredetű) veszély és szükség­helyzetek kialakulása a Dunán
  • állami hatóságok cselekményei
  • háborús események és más erőszakos cselekmények
  • munkások és alkalmazottak szervezett akciói (bár ez az eset a fuvarozó mentesülési lehetőségét tágítja, hiszen e körülmény alapján, mivel itt korántsem bizonyos, hogy a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső okról van szó, sőt alkalmazottainak sztrájkja kifejezetten belül esik e körön).

B)        Taxatíve felsorolt esetekre korlátozza a feladó vagy címzett nem az adott helyzetben elvárható módon való eljárására való hivatkozást, azon eseteket sorolva ide, ahol a feladó vagy címzett a Megállapodásban nevesített kötelezettségét megszegte (tevéssel vagy mulasztással).
További sajátossága e mentesülési okoknak, hogy minden esetben elég a fuvarozónak a mentesülési ok fennálltát állítania és az áru jogosultjának kell bizonyíta­nia, hogy a kár bekövetkezte nem a hivatkozott mente­sülési oknak tudható be. A belföldi fuvarozásra irányuló szabályok a bizonyítási terhet megosztják, s az áru belső tulajdonságával, részben a csomagolás hiányosságával, továbbá az áru jogosultjának magatartásával (általa végzett ki- és berakás, általa rendelt kísérő eljárása) összefüggésben telepíti csupán a bizonyítási terhet az áru jogosultjára

2.2.6.   Igényérvényesítés a fuvarozóval szemben árukár esetén

Az áru jogosultjának igényérvényesítése egy folyamat­ként írható le, melynek kezdőpontja az árukár észlelése, végpontja pedig, peren kívüli rendezés hiánya esetén, a fuvarozó elleni peres eljárás megindítása. Nézzük most a folyamat, egyes állomásait részletesebben.

2.2.6 1. Belföldi fuvarozás

A)        Az igényérvényesítés folyamatában az első lépcső, s egyben az igény felmerülésének alapja az. árukár észlelé­se és rögzítése.
Az árukárt. legyen az hiány vagy sérülés, az átvevő a kiszolgáltatás során tapasztalt állapot és a fuvarlevél adatainak egybevetésével észleli.
Amennyiben kárt észlel, a rögzítésre, a kár jellegétől függően, négy módja van a HÁSZ alapján:

  • Ha az árut a hajózási vállalat a feladástól számított 60 napon belül nem szolgáltatja ki vagy kiszolgálta­tásra nem készíti elő, a jogosult azt további bizonyí­tás nélkül elveszettnek tekintheti. Ilyenkor az elve­szés tényének írásos rögzítése nem szükséges, a fuvarozónak kell bizonyítania, hogy ezen időn belül az árut kiszolgáltatásra felkínálta (HÁSZ 52. cikk). Ugyanakkor erre az esetre is. amikor az elveszés nem szükségszerűen tény, hanem csupán vélelem, alkalmazandó az 56. cikk 1. §-a, melynek értelmében az áru teljes elvesztéséről a hajózási vállalat köteles igazolást adni.
  • Lehetséges, hogy az áru teljes elveszése tényként jelentkezik a 60 nap eltelte előtt (pl. az uszály elsüllyed). Ebben az esetben a lehetetlenült kiszolgál­tatás helyett a hajózási vállalat az a) pontban említett igazolást köteles kiadni a teljes elveszésről vagyis jegyzőkönyv felvételére nem kerül sor.
  • A fuvarlevélben darabszám szerint megjelölt külde­mény esetén, amennyiben egyes árudarabok hiá­nyoznak, a részleges elveszést a hajózási vállalat a fuvarlevélben ismeri el. Külön jegyzőkönyvnek tehát nem kell készülnie ez esetben sem. Fel kell itt hívnom a figyelmet a HÁSZ 42. cikk 1 §-ára. A hajózási vállalat ugyanis csak a feladó vagy a címzett írásbeli kívánságára köteles a rendeltetési állomáson a da­rabszámot megállapítani. Ugyanakkor viszont az ilyen küldemény esetén nem terheli a fuvarozót a d) pontban említendő kötelezettség az áru állapotának és súlyának megállapítására, valamint kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv- felvételére a jogosult által állított vagy a fuvarozó által gyanított hiány esetén. A jogosult tehát ilyen esetben a fuvarozóval megállapíttatja vagy megállapítja a darabszámot, de ezt még a kiszolgáltatás során kell tennie és saját kezdemé­nyezésére, mert amennyiben a fuvarlevélen a fuvaro­zó a darabhiányt nem ismerte el, a megállapítás elmaradására, illetve a darabszám hiányára a kiszol­gáltatás megtörténte után már nem hivatkozhat, legfeljebb a kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv (lásd később) felvételét kérheti.
  • Az áru sérülése vagy a c) pontban említettől (darabáru részleges elveszése)

különböző hiánya a leggyakoribb árukárfajta. Ha a jogosult ilyen kár fennállását állítja a kiszolgáltatás előtt vagy a hajó­zási vállalat ilyen kár fennállását gyanítja, az utóbbi köteles az áru állapotát, súlyát és ha lehetséges a kár keletkezésének okát megállapítani (HASZ 56. cikk 3. §). E kötelezettségnek azért van különös jelentősége, mert bár a kifogás nélküli átvétellel főszabály szerint a jogosult felszólamlási és kereseti joga megszűnik, amennyiben azonban a hajózási vállalat a kötelezettségét megszegte, vagy a HÁSZ szóhasználatával élve a kármegállapítás az ő hibájá­ból maradt el, a felszólamlási és kereseti jog a kifogás nélküli átvétellel nem szűnik meg

  • A megállapítás eredményét a hajózási vállalat köteles jegyzőkönyvben (kiszolgáltatás előtti jegyző­könyv) rögzíteni és annak egy példányát a jogosult részére kiadni.
  • Előfordul azonban számos esetben, hogy az áru károsodott volta a kiszolgáltatás során nem ismer­hető fel. (Tipikus esete ennek a nagyobb csomagolási egységen belüli árusérülés.) Ilyen esetekre a Ptk. maga is ad általános szabályt (504. § (2) bek.), mellyel az átvételkor fel nem ismerhető károk bejelentésének jogvesztő határidejét az átvételtől számított három napban állapítja meg. A kárigény ilyen esetben való bejelentésére a HÁSZ (57. cikk 2. §) ugyancsak három napot engedélyez. Ekkor a fuvarozó ún. kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyvet vesz fel. Ennek birtokában azonban a jogosult a kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvhöz képest sokkal előnytelenebb hely­zetben van. Bár a Ptk. nem különböztet a kárigény kiszolgáltatáskori és kiszolgáltatás utáni bejelentése között az igény érvényesítési módját illetően, a HÁSZ azonban igen. Kiszolgáltatás utáni jegyző­könyv birtokában ugyanis a jogosult a fuvarozó ellen kárigényt csak úgy érvényesíthet sikerrel, ha ő bizonyítja, hogy a kár a fuvarozás tartama alatt keletkezett, ami az egyébként javára érvényesülő vélelemtől, mely szerint a fuvarozni megjegyzés nélkül átvett áru sérülése vagy hiánya ügy tekinten­dő, hogy az a fuvarozás tartama alatt következett be, lényegesen eltér. E szigorú szabály magyarázata elsősorban abban a tényben keresendő, hogy a kiszolgáltatással az áru kikerül a fuvarozó őrizete alól.

B)        Amennyiben az árukár megállapítása és a jogosult igénybejelentése az A) pontban írtak szerint szabálysze­rűen megtörtént, a jogosult számára megnyílik a kári­gény pontos részleteit tartalmazó felszólamlás benyújtá­sára nyitva álló határidő. A felszólamlás benyújtása egyben előfeltétele is annak, hogy a hajózási vállalat teljesítésének hiányában ellene a jogosult igényét perben érvényesítse. A HÁSZ is ismeri tehát a kötelező peren kívüli felszólamlás intézményét (59. cikk 3. §), melynek elmulasztása a hazai joggyakorlat által egyértelműen alkalmazott szabályok szerint a Pp 130. § (1) bekezdés c) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását, illetve a Pp 157. § a) pontja alapján a per megszüntetését kell, hogy eredményezze.
A felszólamlás tartalmi kellékeit a HÁSZ 60. cikkelye részletesen meghatározza az írásban benyújtandó felszó­lamláshoz mellékelendő dokumentumok (kár összegé­nek dokumentálása, igényérvényesítési jogosultság iga­zolása stb.) megjelölésén keresztül.
A felszólamlás benyújtására nyitva álló határidő egyben azon elévülési idő is, melyen belül a fuvarozóval szemben kárigény érvényesíthető. Ez a Ptk. 504. % (3) bekezdésében foglalt egy éves elévülési idővel megegye­zik. A határidő elmulasztása jogvesztő hatályú, kezdő időpontját a HÁSZ részletesen, a fuvarozási szerződésből eredő különböző típusú igények szerint elkülönítve meghatározza (58, cikk 2. §.). A tipikusnak tekinthető kárigény (részleges elveszés, illetve hiány és sérülés) esetén a határidő a kiszolgáltatáskor kezdődik.
Az elévülés félbeszakadására és szünetelésére a polgá­ri jog általános szabályai alkalmazandók. Ez utóbbi alól azonban kivétel a HÁSZ 58. cikk (3) bekezdésében foglalt szabály, mely az elévülés szünetelésének egy sajátosan fuvarjogi esetét állapítja meg A szünetelés a felszólamlás benyújtása napjától a felszólamlás elutasí­tásáról szóló értesítés, illetve az ahhoz csatoltan benyúj­tott mellékletek jogosult részére való kézbesítésének napjáig szünetel.
Az elévülés fuvarjogban való érvényesülése több érdekes problémát is felvet, melyek közül csak egyet említek, a jelen munka által szabott keretek által lehetővé tett mélységben. A félbeszakadás polgári jog szerinti szabályainak és a felszólamlás joghatására vo­natkozó HÁSZ-beli szabálynak az együttes alkalmazása során a következő kérdés vetődhet fel
A Ptk 327, § (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás. Ennek fényében azonban megkérdőjeleződik a HÁSZ szerinti felszólamlás hatálya. A felszólamlás ugyanis nyilvánvalóan eleget tesz a Ptk. 327. §-ában foglalt kritériumoknak. így az elévülést félbe kellene szakítania. Amennyiben viszont e joghatást megtagad­juk tőle, arra tekintettel, hogy az e fuvarozási ágra vonatkozó speciális jogszabály sajátos jogkövetkez­ményt fűz a felszólamláshoz, megkérdőjeleződik az elévülés ilyen módon való félbeszakítására vonatkozó szabály alkalmazhatósága. Ezen a ponton azonban a HÁSZ ellentétbe kerülne a magasabb szintű jogszabállyal, a Ptk.-val. Ennek az ellentmondásnak a feloldására nem alkalmas a Ptk. 506. § (2) bekezdése sem, mivel az csupán a Ptk. fuvarozási fejezetének szabályaira nézve teszi lehetővé a HÁSZ eltérését a Ptk.-tól. Álláspontom szerint a probléma csak úgy oldható fel, ha a HÁSZ kérdéses szabályát úgy tekintjük, mint amely a követelés érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás kötelező for­máját, formai kellékét adja meg, s ezzel az ettől eltérő formában, vagy a felszólamlás visszautasítása után előterjesztett felszólítást megfosztjuk az elévülés félbe­szakítására való képességétől. Ezt a megoldást támasztja alá egyébkent a HÁSZ hivatkozott szakaszában találha­tó azon szabály is. mely szerint az ugyanarra a követelés­re vonatkozóan benyújtott újabb felszólamlás az elévü­lést nem szünetelteti.
C)        Amennyiben a fuvarozó a felszólamlást elutasította, a jogosuk az elévülési határidőből a felszólamlás elintézési idejével meghosszabbított még hátralevő idő alatt igé­nyét polgári peres eljárás útján az általános illetékességi szabályok szerint illetékes bíróság előtt érvényesítheti.
D)        A HÁSZ 59. cikke részletesen meghatározza, hogy a fuvarozási szerződés egyes létszakaszaiban ki jogosult az igény-érvényesítésre, a címzett vagy a feladó. Egyidejűleg. azonban csak egyikük léphet fel, e fellépés a másik fél igényérvényesítési jogát megszünteti,

2.2.6.2. Nemzetközi. fuvarozás

A Pozsonyi Megállapodás szabályai a fentiekben ismerte­tettől némileg eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. Az eltérések részben a fuvarozó kedvezőbb pozíciójának megte­remtését célozzák, részben pedig a fuvarozás nemzetközi jellegéből adódó sajátosságokat kívánják figyelembe venni.
Vizsgáljuk most meg e szabályokat az előző pont szerinti lépcsőzetes bontásban.
A)        A kárigény alapjául szolgáló körülmény megállapításá­ra a Megállapodás a HÁSZ-nál lényegesen egyszerűbb szabályokat tartalmaz (7. cikk I.4. es 15. pont).
Amennyiben az áru kiszolgáltatása során hiányt vagy sérülést fedeznek fel, a fuvarozó és a címzett együttesen jegyzőkönyvet vesznek fel.
Ilyen jegyzőkönyv felvételének hiányában az árut a fuvarlevél adatainak megfelelően, kiszolgáltatottnak kell tekinteni.
A kiszolgáltatáskor fel nem ismerhető sérülés esetén a kiszolgáltatástól számított 48 óra áll a jogosult rendelkezésére a kár bejelentésére. Azt azonban, akár­csak a HASZ szabályai szerint, neki kell ekkor bizonyí­tania, hogy a sérülés a fuvarozás időtartama alatt történt. E szabály két szempontból is kedvezőtlenebb a jogosultra nézve a HÁSZ-ban foglaltaknál. Egyfelől hiány esetén már nincs lehetőség kiszolgáltatás utáni bejelentésre, másfelől a 3 nap helyett csak 48 óra áll rendelkezésre a bejelentés megtételére,
Ugyanakkor azonban a jogosult helyzete bizonyos szempontból előnyösebb is a Megállapodás alapján. A HASZ szerint ugyanis amennyiben a kiszolgáltatáskor, vagy fel nem fedezhető kár esetén 3 napon belül a jogosult nem jelzi a kárt, kárigényt többé nem támaszt­hat a hajózási vállalat ellen (kivéve, ha a kár megállapí­tása a hajózási vállalat hibájából maradt el). A Megálla­podás azonban nem köt jogvesztést a határidőbeni bejelentés elmulasztásához, csupán vélelmet állit fel az ellenkező bizonyításáig arra nézve, hogy a jogosult a fuvarlevél szerinti állapotnak megfelelően vette át az árut. A jogosult tehát nincs elzárva az igény érvényesíté­sétől, de a bizonyítási teher rajta fekszik.
B)        Közvetett formában ugyan, de a Megállapodás is ismeri a kötelező peren kívüli felszólamlás intézményét (16. cikk 2. pont).
Sajátos szabály a HÁSZ-hoz képest a felszólamlás kötelező elintézési idejének meghatározása (3 hónap).
Elmulasztásának az a következménye, hogy a jogo­sult a fuvarozó elutasításának hiányában is indíthat keresetet.
A Megállapodás a fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítését felszólamlás vagy per útján a cím­zettre ruházza, ez azonban álláspontom szerint a címzett e jogosultsága kizárólagosságának kimondása hiányában nem akadályozza a nemzeti jogok szabályainak, így a HÁSZ-nak az érvényesülését az igényérvényesítési jogosultság megosztása tekintetében.
További sajátos szabálya a Megállapodásnak, hogy azon esetekben, amikor a fuvarlevélen az áru mennyisé­ge a feladó bevallása, vagy az általa még a berakás elölt elvégzett mérés (pl. parti olajtartályok) alapján kerül feltüntetésre, a címzett a kiszolgáltatott mennyiséggel kap­csolatos igényét nem a fuvarozónak, hanem a feladónak jelentheti be.
C)        A keresetindítás (és a felszólamlás) határideje, vagyis a fuvarozási szerződésből eredő igények elévülési ideje a Megállapodás alapján is egy év. Kezdő időpontját is a HÁSZ-hoz hasonló szabályok szerint kell megállapítani, kisebb eltérések azonban vannak. A főszabály azonban (sérülés vagy részleges hiány esetén a kezdő időpont a kiszolgáltatás napja) ugyanaz.
A keresetindításra akkor kerülhet sor, ha a fuvarozó a felszólamlást egészben vagy részben elutasította vagy arra az előírt határidőn belül nem válaszolt.
Tekintettel a Megállapodással érintett fuvarozások nemzetközi jellegére, az rendelkezik a jogvita eldöntésé­re joghatósággal bíró fórumról is. Ez a felek eltérő megállapodásának hiányában az alperes székhelye sze­rint illetékes bíróság.
D)        Arra nézve, hogy az igényérvényesítési jogosultság kit illet meg. a B) pontban már ismertettem a vonatkozó szabályokat.

NÉHÁNY ZÁRÓ GONDOLAT

E cikket, bár remélem, hasznos információkat is tartal­mazott a téma iránt érdeklődök számára, igazából csak gondolatébresztőnek szántam-szánhattam.
Számos, önálló tanulmányozást igénylő kérdést nem érinthettem, mint például a Pozsonyi Megállapodás jövőbeli sorsa, vagy akár magának a Megállapodásnak egyes részei (konténerfuvarozás, közös hajókár). Szinte teljesen feltárat­lanok, legalábbis tudományos vizsgálódás szempontjából a folyami hajózás közigazgatási jogba tartozó normái is, Megemlítem végül a folyami hajózás magán- és közjogi szabályainak a más parti országok jogával való összehason­lító elemzését, mint ugyancsak fontos és érdekes területet.

FELHASZNÁLT IRODALOM

-           A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1992 Budapest
-           Baczonyi-Isépy-Uhlyarik: Árufuvarozási jog. Közgazda­sági és Jogi Könyvkiadó 1974 Budapest